Valójában bármilyen önállóan végzett, monoton tevékenység segíthet abban, hogy új dolgokat tanuljunk meg önmagunkról. A sport azonban azért lehet különösen jó erre, mert ott inkább feszegetjük a saját határainkat, főleg, ha csak az elhatározásra és a kitartásra gondolunk. Futás (bringázás, spinning, úszás) közben van időnk gondolkodni, itt van lehetőség arra, hogy egy kicsit elvesszünk a gondolatainkban. És olyasmit tudhatunk meg közben önmagunkról, amiket talán nem is sejtettünk.
1. Például azt, hogy hogyan is érezzük magunkat valójában. Futás közben ugyanis jobban előjönnek az érzelmek, az öröm, a szomorúság, a szorongás, a stressz. A sportolás közben felszabaduló hormonok segítségével intenzívebben tudjuk megélni az érzéseinket, ezért is lehet, hogy futás közben mosolygunk, vagy éppen el akarjuk sírni magunkat (és nem a fáradtság miatt).
2. Megoldást találhatunk egy problémára. Mivel van időnk gondolkodni, valamint a mozgás rutinossága és monotonitása lehetővé teszi, hogy egy-egy problémán elmélázzunk, könnyen előfordulhat, hogy a futás végére már ott van a tarsolyunkban a megoldás, a válasz, hogy mihez kezdjünk, mit csináljunk, hogyan oldjuk meg az előttünk álló feladatot.
Fotó: iStock.com/Kikovic
3. Megtudhatjuk, hogy milyen fizikai állapotban vagyunk valójában. Hányan vágtunk már bele egy-egy körbe, hogy lefutjuk azt az iksz kilométert, aztán néhány száz méter után már sétálva írtuk felül az eredeti elképzelésünket. Majd néhány héttel később meg sem kottyant az a hossz, ami elsőre, de még harmadikra sem igen ment. Ráadásul futás közben érezzük a testünket, ahogyan a levegőt vesszük, ahogyan a testünk reagál a fizikai megterhelésre. Talán soha máskor nem vagyunk annyira tudatában a testünknek, mint amikor futunk.
4. Azt is megtanuljuk futás közben, hogy hogyan motiváljuk magunkat. Nemcsak akkor, amikor azon gondolkozunk a meleg szobában vagy a kényelmes fotelban ülva, hogy mi lenne, ha az aznapi edzést mégis inkább kihagynánk, de amikor futunk, akkor is motiváljuk magunkat, hogy még egy kicsit, még egy kilométert, még addig a villanyoszlopig vagy utcasarokig…
5. És végül megtanulunk csak lenni. Csak futni úgy, hogy nem koncentrálunk, nem foglalkozunk mással. Egyszerűen csak élvezzük, ahogyan magunk mögött hagyjuk a métereket és kilométereket, hogy még nincs kedvünk abbahagyni, mert annyira jó érzés, ahogy futunk. Ezért az állapotért pedig (aki próbálta, nagyon is jól tudja) érdemes rendszeresen felhúzni azt a bizonyos futócipőt.
