Elég későn érő típus vagyok ilyen szempontból, ugyanis először akkor kényszerültem magamra főzni, amikor 23 évesen 4 hónapra kimentem Angliába egy ösztöndíjprogram keretében. Egyik hétvégén meglátogatott a legjobb barátnőm, én pedig meg szerettem volna lepni egy jó kis krumplistészta vacsival. Csak mivel igazi antikonyhatündér voltam, édesburgonyát vettem a boltban, és csak a hámozásnál tűnt fel, hogy valami nem stimmel… És mivel próbáltam kompenzálni? Naná, hogy agyonsóztam. A barátnőm azt mondta, ilyen furcsa krumplistésztát még soha nem evett!
Fotó: iStock.com/ArthurHidden
Képszerkesztőnk, Anna, és a hozzávalók tréfája
Habár már nem vagyok kezdő, természetesen a mai napig vannak bukdácsolásaim… Szerencsére nagymamám és anyukám által elég hamar megtanultam főzni, és sokáig ott álltak mellettem vagy telefonon segítettek, ha valamit nem tudtam. Legtöbbször hozzávaló kihagyása vagy felcserélése a probléma, így lett például teljesen cukormentes gyümölcstortánk vagy sós teánk. A sütemények elégetése és a tepsi leejtése is sokszor visszatérő elem, ha a konyhába kerülök – egyszer például egy csodálatos házi pizzát sikerült teljesen a fejére ejtenem. Ma már egyébként kevesebb az ilyen élmény, habár lehet, hogy azért, mert kevesebbet is sütök… A zselatint és a rizst a mai napig elrontom, szóval inkább nem próbálkozom velük.
Hírszerkesztőnk, Panni, és az elfolyó rántott sajt
Én sajnos elég ritkán sütök-főzök, ketten vagyunk a párommal, és általában mindketten megoldjuk magunknak az étkezést az irodában. Néha azért próbálkozom, de egyelőre nem sok sikerrel. Pont tegnap történt, hogy Róth Miksa mozaikot gyártottam a lábos aljába a leégett cukorral… Egyszer pedig meg akartam lepni a páromat egy otthoni vacsorával, de idő hiányában csak rántott sajtra futotta – persze annyira kapkodtam, hogy csak rádobáltam őket a rácsra. Lefolyt az egész, és a meglepetésből egy bosszankodós sütőtakarítás lett… Mindenesetre ő jót mulatott a dolgon.
Fotó: iStock.com/Alen-D
Szerzőnk, Zsófi, és a túlsűrített tojásleves
18 évesen úgy kezdtem az akkori anyósomtól főzni tanulni, hogy azt mondta, most akkor tojáslevest meg csirkepörköltet csinálunk. Elmagyarázta, mit hogy kell, bólogattam, feljegyeztem, nekiálltam. A tojáslevest olyan iszonyatosan besűrítettem, hogy tojásfőzelék lett belőle, a csirkepörköltet meg annyira elsóztam, hogy ehetetlen lett, ezt kompenzálandó felöntöttem egy liter vízzel. Sós maradt, de legalább leves lett belőle. Hát így készítettem el életem első tojásfőzelékét csirkelevessel. Még a sokat próbált, Alföldön szegénységben felnőtt anyósom se bírta megenni egyiket sem… Azóta már normálisan főzök, de főzelékek sűrítésénél még mindig bajban vagyok. Sütni inkább szeretek, jellemzően nem érdekel, hogy néz ki a végeredmény, amíg finom.
Szerzőnk, Luca, és az ecetes gombapörkölt
Nagy szám volt, amikor 12 éves korom körül először főzhettem a családra: nagypéntek volt, ezért gombapörköltet készítettem, persze a bevásárlást anyukám intézte, és felügyelte is a folyamatokat. Azonban natúr gomba helyett ecetes lében pácoltat vett… Hát, elég böjti étel lett, az már biztos! Persze ez végül is nem az én baklövésem volt, hanem az övé, de azóta is emlegetjük a „finom” gombapörköltömet.
A Ridikül mai, Konyha-művészek című adásában a konyhaművészet jeles képviselői mesélik el saját tapasztalataikat, karrierjük útját. A stúdióban beszélget Havas Dóra, Saly Noémi, Posta Renáta és meglepetés-férfivendégünk.
A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük vissza.
