Otthon

Séta a Fiumei Úti Sírkertben – A 19. század nőalakjai nyomában

Csupán néhány lépésre vagyunk a forgalmas Fiumei úttól, ahol a reggeli órákban nagy a hangzavar. Egymást érik a villamosok, az út mellett pedig ott tornyosul a baleseti sebészet épülete is, ahonnan percenként száguldoznak ki és be a mentők. Rövid sétára ettől a zűrzavartól azonban a béke szigetére érkezünk: a Fiumei Úti Sírkertbe. Kísérőnk, Csapó Csaba történész segítségével olyan ismert és kevésbé ismert nők sírjait látogattuk meg, akik a férfiak uralta 19. században is kitűntek munkájukkal, erős egyéniségükkel.

Érdemes még ősszel tenni egy sétát a temetőben, ilyenkor különösen megkapó látványt nyújtanak a csodálatos fasorok, a sárga levelekkel borított ösvények, a buzgón élelmet gyűjtő mókusok, akik csak úgy cikáznak a fák és a sírok között. Anélkül is felemelő érzés lenne itt sétálni, hogy tudnánk, kiknek a síremlékei között járunk, de így még inkább különleges élmény. Kísérőnk, Csapó Csaba történész elsőként a Petőfi család sírhelyéhez vezet minket, ezúttal azonban nem híres költőnk, hanem felesége, Szendrey Júlia kerül a történet középpontjába.

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

A Fiumei Úti Sírkert jóval több egyszerű temetőnél, valóban találóbb a sírkert kifejezés erre a közel 60 hektáros területre, amelynek története 1849-ben kezdődött. Addigra a legnagyobb pesti temetők megteltek, ezért kerestek egy olyan helyet, amely a Duna mellett építkező főváros minden pontjától hasonló távolságra van. Megnyílása után szinte azonnal megkapta a nemzeti jelleget, mert az első sírokba az isaszegi csatában elhunyt katonák kerültek. Az 1880-as évek közepéig a temető betelt, így elkezdték felülvizsgálni a korábbi sírokat. Több hullámban felszámolták azokat, amelyeknél lejárt a 25, 50 vagy 100 évre szóló sírbérlet. Van olyan terület, ahol csak összeszedték a sírköveket, de nem exhumálták a testeket, de sok sírt felszámoltak, vagy összetemették a testeket, mesterségesen kialakítottak új parcellákat is. Ma már csak elvétve vannak új temetések a sírkertben – leszámítva egyetlen parcellát a temető hátuljában –, de a korábbi családi sírokba a mai napig is temetkeznek, ahogy a művész- vagy akadémikusparcellába is.  

A bulvár első áldozata

A Petőfi család síremléke 1911-ben került a Fiumei Úti Sírkertbe, és helyet kapott rajta Petőfi szüleinek eredeti, 1849-ben a költő által készíttetett sírtáblája. Itt van eltemetve még Petőfi Zoltán, a költő fia, és felesége, Szendrey Júlia, aki különös módon Petőfiné Szendrey Júlia néven szerepel a sírkövön. „Ez azért érdekes, mert Júlia a halálakor, 1868-ban már nem Petőfi özvegye volt, hanem Horváth Árpád felesége” – tudjuk meg Csabától, ahogy azt is, hogy Júlia élete Petőfivel való kapcsolata után tragikus fordulatot vett. „Júlia nagyon jó nevelést kapott, több nyelven beszélt, jól táncolt. Magasabb körökbe is házasodhatott volna, ő azonban Petőfit választotta, akitől – bár akkor már ismert költő volt – szülei is tiltották. 1846-ban megismerkedtek, egy évre rá összeházasodtak, újabb egy év múlva pedig megszületett fiuk, Zoltán. Miután Petőfi eltűnt, Júlia sokáig kerestette, útlevélért folyamodott, azonban Haynau elutasította a kérelmét. Ekkor feltűnt a színen egy osztrák herceg, Lichtenstein Ferenc, aki rossz hírbe keverte Júliát, olyannyira, hogy még a korabeli sajtó is foglalkozott az üggyel. Nem tudjuk pontosan, mi történt, több verzió létezik, de Horváth Árpád szerint Júlia felajánlkozott nála, hogy vegye feleségül, hogy megmeneküljön az osztrák hercegtől. Júlia ezt tagadta, de kétségtelen, hogy nem várta ki a gyászévet, hanem hozzáment Horváthhoz, majd négy gyereket szült neki. A házasságuk azonban nem volt boldog, Júlia 1867-ben, egy évvel a halála előtt elköltözött férjétől, ezzel szintén kivívva a kor rosszallását. Utolsó évét betegen, egyedül töltötte – meséli Csaba. – A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Júlia nagyon sajátos személyiség volt, bálványozta George Sandot, ő volt az egyik első nő, aki Magyarországon nadrágban járt és szivarozott. Maga Petőfi is jócskán hozzájárult a róla kialakult negatív képhez, ugyanis Jókaival együtt nyilvánosságra hozták Júlia naplójának részleteit, amelyben férje iránti érzelmei is nyíltan szerepeltek. Bár nem tartalmazott semmiféle hálószobatitkot, akkoriban egy nő nyílt érzelmi megnyilvánulása visszatetszést keltett.” Szendrey Júlia neve tehát Petőfi halála után csak még jobban összeforrt a laza erkölcsökkel, pedig minden jel arra utal, hogy nem ez volt a valóság.

Sajnos azt a mai napig nem tudni, hogy miért Petőfiné került a sírkőre, de tekintve, hogy második házassága milyen boldogtalan volt, talán ő maga is ezt szerette volna.

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

Aki sosem alkudott meg

Tovább haladva hamarosan a Batthyány-mauzóleumhoz érkezünk, ahol Csaba egy újabb fantasztikus nőről mesél nekünk: Zichy Antóniáról, Batthyány Lajos feleségéről. „Batthyány Széchenyihez hasonló aranyifjú volt, sokat utazott, mulatott, kártyázott, a női nem nagy tisztelője volt, mint oly sok arisztokrata ifjú a 20-as éveiben. Aztán megismerkedett a Zichy lányokkal, Antóniával és Karolinával, és az ő hatásukra megkomolyodott, a politika felé fordult, elhagyta bohém életét, és nemzetben kezdett gondolkodni. Végül Zichy Antóniát vette feleségül” – meséli Csaba. Itt, a nemrég felújított Batthyány-mauzóleumban van eltemetve Antónia is, aki férje halála után az egész életét az ő és a szabadságharc emlékének szentelte. Támogatta a szabadságharcban elesettek árváit, iskolákat alapított a nőknek, hogy szakmát tanuljanak, honvédmenházakat hozott létre. „Antónia soha nem alkudott meg. Jól példázza, hogy a fia beleszeretett Erzsébet királyné egyik unokahúgába, de Antónia kategorikusan megtiltotta neki a házasságot, azzal az indokkal, hogy ‘a gyilkos családjába nem nősülünk’, mert sosem tudta megbocsátani, hogy Ferenc József kivégeztette a férjét.”

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

Egy igazi tragika

A temető egyik legjobb története Jászai Mari nevéhez fűződik. A híres színésznő ugyanis saját maga állíttatta síremlékét, még a rajta lévő feliratot is ő írta 1914-ben, de csak 1926-ban halt meg. „12 éven keresztül kijárt a saját sírjához a barátaival piknikezni. Hoztak székeket, ételt, italt, és jól érezték magukat. A kő sem akárhonnan való, ugyanis az eredeti Nemzeti Színház egy darabja, amely annak idején még az Astoriánál állt. Szinte érezni rajta a dohányfüst illatát” – meséli Csaba nevetve.

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

A női oktatás nagyasszonya

Tovább sétálva Zirzen Janka sírjánál állunk meg, aki a magyarországi tanítónőképzés megalapítója volt, mégis méltatlanul kevesen ismerik a nevét. „1869-ben nevezte ki Eötvös József az első tanítónőképző intézet vezetőjének, ő pedig ennek szentelte az életét.” Később ő lett a felsőbb leányiskolai képzés beindítója is, és a magasabb iskolákban tanító nők képzéséért is ő felelt. Munkájához méltó a sírján látható szobor, amely őt magát ábrázolja egy diáklánnyal.

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

Erős nők a férfiak világában

Hiába is tagadnánk, a 19. század a férfiak évszázada volt, az életnek nagyon kevés olyan területe volt, ahol egy nő kiteljesedhetett annyira, hogy megérdemeljen egy önálló síremléket. Sőt, ahogy Csabától megtudjuk, inkább az volt a jellemző, hogy akkor kaptak külön sírt a nők, ha nem „érdemelték” meg, hogy férjük mellé kerüljenek. Van azonban néhány kivétel, meglepő módon még a ’48–49-es parcellában is, amerre sétánk vezet. A szabadságharc hősi halottai között is helyet kapott ugyanis néhány erős nő. Köztük Damjanich Jánosné Csernovics Emília, aki férje halála után, Batthyány feleségével együtt munkálkodott a honvédmenházak működtetésén. „Bár férjét Erdélyben temették el, Emília itt, a Fiumei Úti Sírkertben, a Kossuth-mauzóleum közelében kapott sírt. Különös, hogy bár ‘saját jogán’ kapott sírhelyet, a sírkő mégsem őt, hanem egykori férjét ábrázolja. Ez is jól jellemzi a kor hozzáállását a nőkhöz.”

A következő női sír igazán rejtélyes, Varga Andrásné Sizmarovits Mária sírja, akiről keveset tudnak a történészek, de egy biztos: azon kevés nők egyike volt, akik férfiruhába bújva maguk is végigharcolták a szabadságharcot. „Görgey alatt szolgált, a honvédségben ismerkedett meg leendő férjével. Az egyik csatában Mária vezényelte a lovasrohamot, mert az összes tiszt elesett, ezért később Görgey kitüntette, és kinevezte hadnagynak.”

Sétánk végén a ’48–49-es parcellában feltűnik, hogy a sírok között nem csak magyar neveket olvashatunk. „Sok sírt 1963-ban hoztak át ide, honvédsírokat is, de osztrák katonákat is eltemettek itt. Ha van bármilyen máig ható üzenete ennek a parcellának vagy akár az egész temetőnek, az az, hogy bárki bármilyen oldalon állt a harcokban, van itt számára hely.”

Egy park, ami mindenkié

A temető egyre több rendezvénynek ad otthont, és egyre több turista érkezik, gyalog vagy biciklivel. Rendszeresen járnak ide a közelben lakók kocogni, és nyáron kisgyerekkel is kijönnek ide az emberek. Leterítenek egy pokrócot, és élvezik a nyugalmat, amit a sírkert nyújt. Kicsit bizarrul hangzik? Lehet, pedig valójában egyáltalán nem az, sőt. A Nemzeti Örökség Intézete egyre több ingyenes koncertet, vezetett túrát, fényfestést szervez a sírkertbe.

A Fiumei Úti Sírkert az ország legfontosabb sírkertje, itt nyugszanak legnagyobb számban a magyar történelem és kultúra nagyjai. A temető azonban nem csupán nemzeti panteon, hanem olyan műemléki védettségű park is, ahol számos művészettörténeti jelentőségű síremlék és szobor található. A magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjainak itt található sírhelyei közül több mint másfél ezer védett. A páratlan sírkert Magyarország egyetlen temetője, amely teljes egészében nemzeti emlékhely. A sírkert szomszédságában található a Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető, amely szintén a Nemzeti Örökség Intézetének vagyonkezelésében van, és a különleges temetőben jelenleg felújítási munkálatok folynak. Mindkét temető páratlan értékekben gazdag és látogatásra érdemes.