Otthon

Meddig „egészséges” együtt aludni a gyerekkel?

Minden gyerek más: egyikük még iskolás korában is átcipeli a kis takaróját a szülői ágyba, mások már bölcsisen külön szobában alszanak békésen. Akárhogy is: a szülőkkel alvás legkésőbb a kamaszkorban azért véget szokott érni.

Az együtt vagy külön alvás már a csecsemőkorban felmerül. A szülők eldöntik, hogy a kiságyat a gyerekszobában helyezik el, a hálószobában, vagy rögtön a saját ágyuk mellé tolják. Egyikkel sincs semmi baj, ráadásul a gyerkőc igényeihez mérten ez a helycsere folyamatos lehet. Változhat a helyzet mondjuk a bölcsis vagy ovis beszoktatáskor, betegségek esetén, kistestvér születésekor, de befolyásolja a szülők közti összhang is.

Fotó:iStock.com/GeorgeRudy

Fotó:iStock.com/GeorgeRudy

Ne manipuláljunk vele! 

Senki sem mondja azt, hogy rossz a gyerekkel aludni, sem azt, hogy jó, bár tény, hogy az újszülötteket meg kell védenünk attól, hogy megfulladjanak a szülői ágyban. Ezzel együtt az alvás témájában ahány kultúrát nézünk, annyi megoldást találunk – egyiket sem lehet elítélni. Vannak gyerekek, akik ovis korukban is igénylik, hogy a szüleikkel legalább egy szobában legyenek, vagy ha el is alszanak a saját ágyukban, hajnalban menetrendszerűen megjelennek, és anya meg apa közé bújva szundítanak tovább. Más gyerekek éppen hogy igénylik a saját életterüket, és csak akkor bújnak össze szüleikkel éjjel, ha rosszat álmodtak, vagy ha betegek, de még akkor is egyedül szeretnének tovább aludni, mert azt szokták meg. A szülők és a gyerek közti megbeszélés, az igények egyeztetése a lényeg. A gond akkor van, amikor maga az anyuka ragaszkodik körömszakadtáig ahhoz, hogy a gyerekkel egy ágyban legyen. Sok esetben ez egyfajta indok arra, miért nem a férjével bújik össze, vagy mélyen rejlő szorongás jele is lehet, hogy a gyereknek valami baja lesz, ha tőle távol van. Egy a lényeg: nem ér manipulálni a gyerek alvásával, és ezzel átmenetileg „megoldani” házassági gondjainkat, esetleg magányunkat, félelmeinket enyhíteni.

Mi lesz az osztálykiránduláson?

Legkésőbb az iskola kezdetekor újra felmerül az együttalvásról való leszoktatás, hiszen jönnek majd az osztálykirándulások, nagyszülőzések, ahol a gyerkőcnek képesnek kell lennie néhány éjszakát az anyukája nélkül aludni. Ha soha életében nem élte még ezt át, ha nem tudja, hogy képes megnyugtatni saját magát, akkor szoronghat már a kirándulás vagy a nagyinál alvás gondolatától is. Ezért is érdemes – ha kell, szakember segítségével – fokozatosan megmutatni a gyerkőcnek, hogy a saját kis ágyikójában, óvó plüssállatai mellett is édes lehet az álma. A külön szoba pedig egyértelműen szükséges, ha a szülők szeretnének a saját ágyukban nemi életet élni annak veszélye nélkül, hogy a gyerek rájuk nyit, vagy épp a sarokból nézi végig az egészet, mert nem szólt, hogy már felébredt.

Fotó: iStock.com/Liderina

Fotó: iStock.com/Liderina

Mit hoz a jövő?

Nagyon sok szülő aggódik azon, hogy a gyerek nem hajlandó egy egész hetet a saját szobájában aludni, könyörög, vagy addig alkudozik, amíg heti két alkalomba bele nem egyezünk. Mivel a kamaszkor ha tetszik, ha nem, elérkezik, az együtt alvás is ritkulni fog, míg a végén teljes mértékben cikivé nem válik. A probléma tehát a legtöbb esetben magától megoldódik. Felesleges anyaként egymással harcolni ezügyben, hiszen boldog gyerek lehet az is, aki külön szobában alszik, és az is, aki nem, ha a szülők odafigyelnek az igényeire, mindent megbeszélnek vele, és végső soron az a céljuk, hogy egészséges, önálló felnőttet neveljenek.