Siker

Szemben az ismeretlennel – miért olyan ijesztő járatlan útra lépni?

Járt utat a járatlanért el ne hagyj! – szól a mondás. Manapság azonban számtalan példa rácáfol erre az elvre, hisz olykor a járatlan út – jóllehet rögösebb – egy sokkal boldogabb élet felé vezethet.

Emlékszem a mindent megváltoztató telefonhívásra. A monitor előtt ültem, unottan meredtem a szuperszínes Excell-táblára, és vártam, hogy leteljen a munkaidőm. Pénzügyi asszisztensként dolgoztam egy multinál. Aztán csörrent a telefon – egy nagyon régi lányismerősöm keresett, akivel évek óta nem beszéltem. Kiderült, hogy egy online magazin főszerkesztője lett, és mivel tudja, hogy szeretek írni, arra gondolt, lenne-e kedvem mellette dolgozni szerkesztőként. Teljesen felfordult velem a világ abban a néhány percben. Tinédzser korom óta az volt az álmom, hogy női magazinnál dolgozzak, de valami mindig letérített az útról… Természetesen azt mondtam neki, hogy nagyon érdekel a dolog, csak egypár napot kérnék átgondolni. Elhagyni a betonbiztos munkahelyemet valami szárnyait bontogató magazinért? Olyan területbe fejest ugrani, amiben még nincs tapasztalatom? Ráadásul mindezt kevesebb (!) pénzért, mint amennyit most keresek? Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, de mélyen már tudtam a választ. Megléptem, és életem legjobb döntése volt. Ráálltam végre arra a pályára, amiről mindig is álmodtam – igazi „megérkeztem” érzésem volt, ami azóta is tart.

Fotó: iStockcom/Halfpointd

Fotó: iStockcom/Halfpointd

Mitől félünk igazán?

Hiába, az ismeretlen mindig ijesztő, legyen szó külföldi útról, pályamódosításról, hosszú együttlét utáni különválásról… De ha már motoszkál bennünk az érzés, hogy valami nem jó, vétek lenne még több percet vesztegetni az adott állapotban. „Az emberek külső lökésre várnak, hogy történjen végre valami, mondjuk derüljön ki, hogy a férjemnek szeretője van, vagy a főnököm legyen durva, hogy felmondhassak – mondja Sándor Anikó író, életvezetési tanácsadó. – A saját érzéseiket leértékelik. Nem elég nyomós érv, ha reggel fölkelsz, és azt mondod, ‘én nem megyek be ide, annyira utálom’? Pont ez fontos, hogy nem történik semmi, mert úgy nagyon könnyű lenne, ha betelik a pohár. Amikor valamit muszáj megtenni, az már egy kényszerpálya. Az a szép, amikor úgy tudsz váltani, és úgy tudsz járatlan útra tévedni, hogy arra téged semmi nem kényszerít.” Anikó többször is a járatlan utat választotta élete során, és egyszer sem bánta meg, így mindenkit arra biztat, lépjen, ha nem érzi jól magát.Én mindig bizonytalanságba csöppentem, soha nem tudtam, mire számíthatok. A legnagyobb váltás az volt, amikor 7 évvel ezelőtt a biztos, bejáratott egzisztenciámat egyik napról a másikra fölborítottam. Halvány fogalmam nem volt, egyáltalán arra lesz-e pénzem, hogy kifizessem a sárga csekkjeimet. Nem volt semmiféle külső lökés, egyszerűen csak belső késztetés.”

Fotó: iStock.com/ ElizavetaLarionova

Fotó: iStock.com/ ElizavetaLarionova

Csak rajtunk múlik

Számtalan sikersztorit hallani nap mint nap, hogy valakinek hogyan változott meg az élete egyik pillanatról a másikra csupán azért, mert meg mert hozni egy látszólag rizikós döntést. Persze sokszor az tartja vissza az embereket álmaik megvalósításától, hogy már családjuk van, akiknek megélhetését nem szeretnék kockáztatni. De még ilyenkor is találhatunk módot arra, hogy apró lépésekben, kicsivel több energiaráfordítással elinduljunk az úton, amely talán egy sokkal teljesebb és boldogabb élet felé vezet.

A témával bővebben is foglalkozik a Ridikül ma 17 órakor kezdődő Járt utat a járatlanért elhagyni című adása. A stúdióban beszélget Sallay Fanni, Bara Marianne, Sándor Anikó, valamint meglepetés-férfivendégünk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.