Kontaktlencse
Akik használják, azoknak be sem kell mutatni, mennyire megkönnyíti az életet, milyen jó, hogy megszabadít a szemüvegviseléstől. Egészen az 1800-as évekig kellett várnunk, mire a szemészorvosok komolyan elgondolkodtak azon, hogyan lehetne a szembe helyezni a látásjavító eszközt. Gyártottak néhány lencsét igazi üvegből, de ezek merevek, vastagok voltak, és nagyon nem estek jól a szemnek. Az 1900-as években kezdtek újra foglalkozni a kontaktlencsék kifejlesztésével, és az egyik orvos, akinek a modern lencséket köszönhetjük, a magyar szemész, Győrffy István volt. Az 1930-as években ő kezdett el anyagokkal kísérletezni, olyat keresett, ami strapabíró, de elég rugalmas is. Végül megtalálta, és a hozzá való eljárást is kifejlesztette. Az orvos végül több tucatnyit legyártatott saját tervezésű polimetilmetakrilát lencséiből, amelyekre 1951-ben szabadalmat is szerzett.
https://www.instagram.com/p/BZTbtXsDvp2/?taken-by=onlypictures13
Csökkenő szülési kockázat
Azok a nők, akik nem otthon, hanem kórházban szültek az 1800-as években, sajnos ki voltak téve annak, hogy olyan orvosok vizsgálják meg őket, akik nem tudták, hogy előtte kezet kéne mosniuk. Elképesztő, mennyiféle kórokozót juttattak így a szülőcsatornába, ezzel veszélyeztették az anyák egészségét, életét. Abban a kórházban, ahol boncolásokat is végeztek, s aztán kézmosás nélkül vizsgálták az anyákat, tízszer többen haltak meg, mint a másik intézményben – ezt kezdte el vizsgálni Semmelweis Ignác, magyar orvos. Mindenki más előtt ismerte fel a problémát, és bécsi osztályán kötelezővé tette a klórvizes kézmosást. Bár meredeken csökkent a gyermekágyi láz, és mérhetően több édesanya maradt életben, a legtöbb orvos és kórházi dolgozó csak azon dohogott, hogy mennyi idejüket elveszi ez a „felesleges” kézmosás. A magyar orvost egyértelmű eredményei ellenére ki is rúgták a bécsi kórházból, ám Magyarországon elfogadták módszerét, és ezek után szinte teljesen felszámolták a gyermekágyi lázat.
https://www.instagram.com/p/BWAOK0CjIRX/?tagged=semmelweisignac
Új eljárások a nőgyógyászatban
Míg Semmelweis a frissen szült anyáknak tette lehetővé, hogy végigkísérjék gyermeküket a felnövésig, azalatt Kézmárszky Tivadar szülész-nőgyógyász azért harcolt, hogy a méhben meghalt magzatokat minél kisebb kockázattal lehessen eltávolítani a méhből. A bent hagyott szövetek vérmérgezést, így anyai halálozást okoztak, ám az addig használt műszerek akkora kárt okoztak az anya testében, hogy sokan pont a műtétbe haltak bele. Kézmárszky doktor 1882-ben kifejlesztett egy olyan eszközt, aminek segítségével minimális sérülési kockázat mellett távolíthatták el a halott magzatot. Mindemellett forradalmasította a kórházi dokumentációt is, ami annak idején meglehetősen hiányos volt. Ma nem létezne kórlap, ha a doktor nem találja fel. Úttörő nőgyógyászként intravénás gyógyszerrel gyógyította a gyermekágyi lázzal bajlódó anyákat, megalapította a bábaképző intézetet, előkészítette a bábatörvényt, az oktatáshoz tankönyvet is írt.
https://www.instagram.com/p/BZTbuJnDazM/?taken-by=onlypictures13
Hatékony küzdelem a TBC ellen
Az 1800-as években a TBC, vagy ahogy annak idején nevezték, a gümőkór sajnos még a népbetegségek között szerepelt, és védőoltás sem volt ellene. Minél többen zsúfolódtak össze a nagyvárosok szállásain, minél kevesebb pénzük jutott tápláló ételre, annál jobban tombolt a járvány. A magyar Okolicsányi-Kuthy Dezső doktor megjárta külföldöt, így sokat tanult a megelőzésről és a kezelési lehetőségekről is. Módszerei közül sokat meghonosított, tájékoztatta a lakosságot a megelőzés lehetőségeiről, a betegeket szanatóriumokba, kórházakba terelte, és egy műtéti eljárást is kidolgozott a baktérium elpusztítására – saját édesapját is így gyógyította meg. Nagyban hozzájárult a budakeszi tüdőszanatórium megalapításához és vezetéséhez, illetve a Gyömrői Tófürdő kiépítéséhez, ahol a gyógyvíz mellett a klíma jó hatással volt a tüdőbetegekre.