Te + Én

Együttéléspara, avagy miért félünk annyira az elköteleződéstől?

Sokak számára félelmetesnek tűnhet szorosabb kapcsolatot kialakítani egy másik emberrel. Megváltoztatni az addigi életüket, helyet csinálni abban valaki másnak. Elköteleződünk, kompromisszumokat kötünk. De miért félhet valaki mindettől? Négy okot is találtunk magyarázatnak.

Kétségkívül a kapcsolatok eleje a legizgalmasabb: az első randevúk, az első csók, a kézen fogva andalgás és az első együttlét – mind-mind rengeteg újdonsággal és szép reményekkel kecsegtet. A levegőben ott van a bizonytalanság, hogy vajon a másik hogy gondolja, egyáltalán gondolja-e tovább, ez most csak három hónapig tartó időtöltés (de milyen édes!) lesz-e, vagy három évig tart, esetleg az életünk végéig.

És persze ott vannak azok, akik már az elején sejtik, jó esetben közlik is, hogy ők most semmi komolyat nem akarnak, nem terveznek hosszú távú kapcsolatot, vagyis egyáltalán nem terveznek kapcsolatot. Esetleg az idő múlásával ülnek le a partnerükkel beszélni arról, hogyan tovább, illetve hogy ők innen már nem mennének tovább, nem akarnak elköteleződni… De miért is? Az olykor homályos indokok mögött pedig ki-ki döntse el, mi is húzódik meg valójában.

Fotó: iStock.com/YakobchukOlena

Fotó: iStock.com/YakobchukOlena

Mit jelent az, hogy „igazi”?

Először is érdemes leszögezni, hogy nemcsak a férfiak, de a nők is tarthatnak a hosszú távú kapcsolatoktól. Vagy bármilyen kapcsolattól úgy általában. De vajon mi lehet az oka annak, hogy nem merünk elköteleződni? Ennek egyik oka lehet, hogy nem az „igazi”-val vagyunk együtt. Ezt pedig valahogy megérzi az ember. Több területen nem passzolunk, külső-belső problémánk van egymással (amik szerelem esetén valószínűleg fel sem tűnnének), nem úgy alakul a kapcsolatunk, ahogy kellene. Ha felismerjük, jobb továbblépni, ez valójában nem félelem, inkább logikus lépés – miért pazaroljuk egymás idejét?

Kísért a múlt

Bizonyára a legtöbbünkkel fordult már elő olyan fájdalmas dolog a múltban, ami miatt óvatosabbak lettünk. Ezek a sérülések sokakat visszatarthatnak attól, hogy elköteleződjenek, mert félnek, hogy újból sérülnek, újból szenvedni fognak, amit nem akarnak, s inkább bele sem mennek a bizonytalanba, mintsem hagynák sodródni magukat az árral. Pedig ez a félelem idővel csökkenhet, el is múlhat, amikor megismerjük a másikat, kialakul közöttünk a kölcsönös őszinteség és bizalom.

A szabadsághoz való ragaszkodás

Oka lehet az elköteleződéstől való félelemnek a szabadsághoz való ragaszkodás is. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki még nem készült fel arra, hogy monogám kapcsolatot folytasson. Mert foglalkoztatják mások is, még szívesen vadászgat, nem beszélve a hódítás és a már említett első csók izgalmáról. Az, hogy időre kell hazaérniük, hogy be kell számolniuk a napjukról, feszélyezi őket. Emellett a kialakult rutin helyett kompromisszumokat kell kötniük. És még ott van a munka, a barátok, a hobbik. Egy szó, mint száz, a hosszú távú kapcsolat számukra (rengeteg) lemondással jár. Valószínűleg akkor mernek majd elköteleződni, ha olyan párt találnak, aki engedékenyebb, aki hagyja, hogy a kapcsolatban is élhessék a saját életüket. És még az is előfordulhat, hogy észrevétlenül, szépen lassan kialakul a kötődés és az elköteleződés…

Fotó: iStock.com/nd3000

Fotó: iStock.com/nd3000

Kutassunk a gyerekkorban

Mint annyi mindent, ezt is meghatározhatja mindaz, amit és ahogyan átéltünk a gyerekkorunkban. A szülő-gyerek kapcsolat ugyanis a párkapcsolatainkra is rányomhatja a bélyegét, az elköteleződéstől való félelem pedig gyökerezhet abban, ahogyan a szüleinkhez kötődtünk, vagy ahogy bennük csalódtunk egykor. Érdemes lehet a beszélgetések során ezt is megtudni egymásról. A szülőkkel való kapcsolat ugyanakkor több problémára és viselkedésformára is választ adhat.