A szerencsésebbek kifognak maguknak egy Jamie Oliver típusú férfit, aki szívesen szöszöl a konyhában és leveszi a vállunkról ezt a terhet, de ha életünk párja sem érez affinitást a főzéshez, akkor már nem olyan könnyű a helyzet, sőt, ketten ácsoroghatunk kart karba öltve az üres hűtőszekrény előtt.
Míg a szüleimmel laktam, az volt a kifogásom, hogy édesanyám főzött, így nem is próbálkoztam. Néha egy-egy süteményt vagy tortát készítettem valamilyen születésnapra vagy alkalomra, de ennél jobban nem érdekelt a sütés-főzés. Mikor elköltöztem otthonról az egyetem miatt, a tanulásra fogtam, hogy nem kísérletezek a konyhában. A lakótársaimmal néha előfordult egy-egy közös főzős buli, de gyakoribb volt, hogy rendeltünk, többnyire valami rémesen egészségtelen, de laktató ételt. Amikor már egyedül laktam, nagyon ritkán vettem rá magam a főzésre, mert lehangolónak találtam, hogy egyedül vásárolok, főzök és egyedül is kell megennem. Most, mikor együtt élek valakivel elfogytak a kifogásaim, de motivációm most is ritkán van. Teljes állás mellett, gyakran késő este hazaérkezve nehezen veszem rá magam, hogy nekiálljak főzőcskézni. Pedig ha mégis rászánom magam, általában – a néhány csúfos kudarctól eltekintve – jól sikerül a végeredmény, és az utolsó falatig eltűnik a tányérokról.
Fotó: iStock.com/LarsZahnerPhotography
Íme, néhány motiváló gondolat mindenkinek, aki könnyen lebeszéli magát a főzésről.
Könnyűvel kezdjük
Akárki akármit mond, igenis számít a sikerélmény. Érdemes egyszerű alapanyagokkal kezdeni, olyan ételekkel, amik gyorsan elkészülnek, és viszonylag kis rumlit hagynak maguk után. Ettől úgy érezhetjük, hogy pikk-pakk elkészültünk egy remek fogással, és talán legközelebb is bátrabban állunk neki.
Inspirálódjunk
Elég csak egy-két olyan Instagram-oldalt vagy YouTube-csatornát követnünk, amelynek tulajdonosa a főzés megszállottja és máris csábítóbbnak fog tűnni, hogy mi is a konyha felé vegyük az irányt. Ha a közösségi oldalt görgetve egyre-másra ínycsiklandozó fogásokról készült fotókat és videókat látunk, nem sokáig fogjuk tudni megállni, hogy mi magunk is kipróbáljunk néhányat.
Szereljük fel a konyhát
Igen, ez is alapfeltétel. Ha a recepteket böngészve csupa olyan alapanyaggal és eszközzel találkozunk, ami nincs otthon, máris megvan a kifogás. Szerezzük be az alapvető élelmiszereket, fűszereket, és még néhány extrát is tartsunk a kamrában, hogy úgy érezzük, valami különlegeset is tudunk készíteni.
Alkossunk
Mert a főzés valójában nem más, mint művészet, és nem csak a Bocuse d’Or szakácsverseny szintjén, hanem otthon, a saját konyhánkban is. Ha belegondolunk, csodás dolog, ahogy a különböző alapanyagok összeállnak valami új, akár egészen más textúrájú, ízletes egésszé. A dekorációnak pedig csak a képzelet szabhat határt.
Fotó: iStock.com/CentralITAlliance
Legyen egy specialitásunk
Nem kell nagy dologra gondolni, csak mondjuk egy apró csavarra a fűszerezésben, egy különleges köretre, vagy valami olyan specialitásra, ami nem hétköznapi. Jó érzés lesz, hogy van valami, amit az ismerőseink közül csak mi tudunk profi módon elkészíteni.
Hívjunk vendégeket
Semmi sem motiválóbb, mint a vágy, hogy lenyűgözzünk valakit, legyen szó egy családi ebédről, egy randiról vagy csak egy baráti összejövetelről. Letesztelhetjük a fent említett specialitásunkat és megtapasztalhatjuk, hogy mennyire jó érzés, ha mások elismerően hümmögnek a főztünket kóstolva.
Legyünk büszkék magunkra!
Persze nem kell minden egyes megvajazott kenyeret kiposztolni az Instagramra, de igenis merjünk büszkék lenni, ha valami jól sikerül, finom és még esztétikus is. Ha más nem is, nagymamánk vagy édesanyánk biztosan értékelni fogja, hogy kísérletezünk és büszke lesz ránk.
+1
Kell az elismerés
Mert megérdemeljük. Főzni egyáltalán nem egyszerű, bárki bármit mond, akkor is sok tanulással jár, ha valakinek természetes tehetsége van hozzá. Legyen szó egy tojásrántottáról vagy egy háromfogásos vasárnapi ebédről, nem ciki elvárni az elismerést, hiszen ez egyáltalán nem magától értetődő dolog.
