Egészség

Sosem késő tenni ellene: előzzük meg, lassítsuk le a csontritkulást!

Ez a kellemetlen nevű betegség elsősorban idősebb korban, 50-60 év fölött, és főként nőknél jelentkezik. A csont mennyisége csökken, törékennyé válik, és gyakran csak az első törésnél állítják fel a diagnózist.

Csontrendszerünkben egész életünk során kétféle folyamat megy végbe: képződés és lebomlás. Ezt nevezzük csontanyagcserének. Amikor az egyensúly felborul, és a lebomlás nagyobb mértékű lesz, mint a képződés, akkor beszélünk csontritkulásról. Elsődleges oka a menopauzával járó hormonális változás, amikor drasztikusan lecsökken az ösztrogén szintje a szervezetben, hiszen ennek a hormonnak kulcsszerepe van a csontképződés folyamatában. Férfiaknál ugyanezt váltja ki az androgén hormonok csökkenése. Emellett bizonyos betegségek is felelhetnek kialakulásáért: ilyen a pajzsmirigy működésének zavara, az autoimmun betegségek, a mellékvesekéreg túlműködése, a reumatoid artritisz vagy az anorexia. Növelhetik a kockázatot az olyan életmódbeli tényezők, mint a rendszeres alkoholfogyasztás, a kalcium- és fehérjeszegény táplálkozás, valamint a kevés testmozgás.

Fotó: iStock.com/Astrid860

Fotó: iStock.com/Astrid860

Tünetek és veszélyek

A kezdeti szakaszban a csontritkulásnak egyáltalán nincsenek tünetei, ami szinte lehetetlenné teszi az időben történő diagnosztizálást (hacsak nem vetik alá kifejezetten ilyen irányú vizsgálatnak a pácienst). Először akkor merül fel a csontritkulás gyanúja, amikor időskorban csukló-, csigyolya- vagy csípőtöréssel visznek kórházba valakit. Ilyenkor csontsűrűségmérésre, laborvizsgálatra és röntgenre kerül sor, hogy biztosan felállíthassák a diagnózist. A betegség későbbi szakaszában hát- és derékfájás jelentkezik, ami a csigolyatörések velejárója. A beteg testtartása is megváltozik, előregörnyed, nehezen tudja tartani a hátát. A járás nehézkessé, bizonytalanná válik, aminek sajnos gyakori következménye a combnyaktörés. Ez azért különösen veszélyes, mert időskorban a lassú, olykor csak részleges felépülés miatt tartósan korlátozottá válhat a beteg mozgása.

Fotó: iStock.com/CentralITAlliance

Fotó: iStock.com/CentralITAlliance

Tegyünk ellene, amíg nem késő!

Mi más lehetne ebben az esetben is a csodaszer, mint a testmozgás! Csonttömegünk 40 éves korunk után elkerülhetetlenül csökkenésnek indul, ezért az a cél, hogy minél nagyobb mennyiségből kezdődjön meg ez a lebomlási folyamat. A fizikai terhelés fokozza a csontképzést, amivel megelőzhetjük, idősebb korban pedig késleltethetjük a betegség kialakulását, illetve romlását. Ha eddig nem volt része életünknek a sport, először mindenképpen kérjük szakember segítségét, és inkább a kímélő mozgásformák – például úszás, jóga – közül válasszunk. Emellett csontszövetünk legfontosabb összetvőjét, a kalciumot is folyamatosan pótolnunk kell, ezért étrendünkben mindig kapjanak helyet a tejtermékek. Sétáljunk gyakran a természetben, a napsütésben (de inkább csak a reggeli vagy késő délutáni órákban, kánikulában semmiképp!), hiszen a D-vitamin is köztudottan csontképző hatású. Mérsékeljük a koffein és az alkohol fogyasztását, és ha dohányzunk, ezzel plusz egy okunk lehet a leszokásra.