Otthon

„Csak még egy részt!” – a sorozatfüggőség hatásairól

Míg régen napokat, sőt heteket kellett várni kedvenc sorozatunk új részére, addig ma már csupán egy kattintásra van a folytatás. És ha egyszer ilyen könnyen elérhető, miért ne néznénk meg „csak még egy részt”? Aztán még egyet és még egyet... Amíg azon nem kapjuk magunkat, hogy a fél napot a monitor előtt töltöttük, és minden más teendőnkről megfeledkeztünk.

Valljuk be, megvolt a maga izgalma a többhetes várakozásnak a régi sorozatok idejében. Vajon ki a gyilkos? Tényleg összejön a főhős és a főhősnő? Kiderül végre a NAGY családi titok? A sorozatok készítői kezdetek óta az úgynevezett cliffhanger-hatással tartják izgalomban a nézőket: ez azt jelenti, hogy az epizódok végén függőben hagynak egy kérdést, és ha meg szeretnénk tudni a választ, muszáj megnéznünk a következő részt. Az évadok végén ez általában egy nagyobb volumenű rejtély, titok, összeesküvés – az emberi kíváncsiságra építenek, ami ösztönszerűen sodor bele minket a sorozatok iránti rajongásba. Ma már nem kell olyan sokat várnunk, hogy megtudjuk a válaszokat, persze az évadok között azért még mindig eltelik bizonyos idő.

Fotó: iStock.com/OcusFocus

Fotó: iStock.com/OcusFocus

Hormonjaink a felelősek

A cliffhanger-hatás egyfajta kényszerérzetet kelt bennünk, hogy meg KELL néznünk a következő epizódot, tudnunk KELL, mi fog történni. Ez pedig könnyedén függőséghez vezethet – órákat, sőt napokat képesek vagyunk azzal tölteni, hogy daráljuk egymás után a részeket. Tulajdonképpen az izgalom tesz minket függővé, ugyanúgy, mint a szerencsejátékok vagy az extrém sportok esetében. Ilyenkor szervezetünkben hormonális változások mennek végbe: egyrészt a váratlan fordulatok hatására úgynevezett kortikotropinfelszabadító hormon kezd el termelődni, ami növeli stressz-szintünket, másrészt szerotonin és dopamin szabadul fel, amelyek az elégedettség és a boldogság érzéséért felelnek. Nem csoda tehát, ha a maratoni sorozatnézés után letörtnek, kedvetlennek érezzük magunkat, amikor vissza kell térnünk a mindennapi teendőinkhez. Sokszor ráadásul éjszakába nyúlik ezen szokásunk, és nem elég, hogy alig marad időnk az alvásra, de annak minősége is veszélybe kerül – köztudott ugyanis, hogy lefekvés előtt kerülni kell az elektronikai eszközök használatát és az erős fényt. Az alvás- és mozgáshiány pedig a teljesítményünkre is negatív hatással van: a munkában képtelen vagyunk koncentrálni, kudarcok érnek, emiatt pedig csak még jobban várjuk, hogy visszatérjünk abba az izgalmas világba, amit a sorozat jelent számunkra.

Fotó: iStock.com/megaflopp

Fotó: iStock.com/megaflopp

Van kiút?

Természetesen azért ezt a fajta függőséget még nem lehet egy lapon említeni az alkohol- vagy drogfogyasztással, jóllehet hosszú távon – ha nem is olyan mértékben, de – szintén romboló hatású lehet szociális kapcsolatainkra nézve. De hogyan tarthatjuk kordában a következő rész iránti vágyunkat? Fontos, hogy felállítsunk magunknak egy napi/heti limitet, ami még nem hátráltat feladataink ellátásában, és bármennyire is nehéz, megpróbáljuk tartani magunkat hozzá. A legjobb stratégia igazából az, hogy ha tudjuk, mennyi dolgunk van aznap, inkább bele sem kezdünk a sorozatozásba, hiszen menet közben sokkal nehezebb abbahagyni. Időzítsük hétvégére vagy olyan délutánokra a maratont, amelyek kicsit lazábbak, de ilyenkor is határozzuk meg, hány részt vagy hány sorozatnézéssel töltött órát engedünk meg magunknak. Akár telefonos figyelmeztetőt is beállíthatunk (a biztonság kedvéért többet is), ami segít visszarántani minket a valóságba.