Csillagok

A talpraesettség titka, az asszertivitás

Az asszertivitás, magyarul önérvényesítés fontos tulajdonság individualista világunkban. Ha nem tudunk kiállni magunkért, félő, hogy háttérbe szorulunk.

Az asszertivitás az agresszív és a szubmisszív, azaz behódoló viselkedés között helyezkedik el. Az asszertív ember kiáll önmagáért, elmondja a véleményét, akár meg tud erről győzni másokat is úgy, hogy közben nem erőszakos, nem alázza meg a másikat. Szerencsére ez a tulajdonság fejleszthető, ezért, ha alapvetően visszahúzódóbbak vagyunk is, könnyen megtanulhatjuk, hogyan legyen magabiztosabb fellépésünk.

Fotó: iStock.com/shironosov

Fotó: iStock.com/shironosov

Önbizalomra szükségünk lesz!

Az asszertivitás alapja az önbizalom. Az önbizalom azt jelenti, tudjuk, kik vagyunk és mit szeretnénk, és ezért hajlandók vagyunk tenni is. Képesek vagyunk döntést hozni, és aztán felelősséget vállalni ezért még akkor is, ha kisebbségben vagyunk, vagy esetleg ebből konfliktusunk lehet. Megfelelő önismeret nélkül önbizalmunk labilis lábakon áll, és önérvényesítésünk könnyen elcsúszhat az agresszív vagy a szubmisszív viselkedés irányába. Az önbizalom ezek mellett önmagunk és környezetünk elfogadását, tiszteletét is jelenti. Saját magunk ismerete mellett arra kell törekednünk, hogy másokat is megismerjünk, ahogy mi kifejezzük véleményünket, igényeinket, úgy tiszteletben kell tartanunk és meg kell hallgatnunk mások véleményét is, hiszen környezetünkkel folyamatosan hatunk egymásra, az akció reakciót eredményez.

Hogyan legyünk asszertívak?

A fentiekből kiindulva az asszertivitás a döntéssel kezdődik, és hogy kiállunk döntésünk mellett, valamint felelősséget vállalunk érte ahelyett, hogy sodródnánk másokkal. Persze az asszertivitás nem azt jelenti, hogy csak azért is ellentmondunk a többiek nézőpontjának. Amennyiben mi magunk is végiggondoltuk és egyetértünk vele, úgy csatlakozhatunk hozzá, de ez az egyetértés ne a szociális nyomáson, a konfliktustól való félelmen vagy az elfogadás iránti vágyon alapuljon.

Hogyan fejlesszük asszertivitásunkat?

Az angol azt mondja: „fake it ’til you make it!”, azaz, „tettesd, amíg meg nem tudod tenni!”, bár ez bizonyos esetekben félrevezető tanács lehet, azonban az önbizalom fejlesztésénél kifejezetten pozitív hatása van. Ha párszor sikerül rávenni magunkat, hogy kiálljunk magunkért, utána a büszkeség és a kompetencia érzése olyan elemi önbecsülés-növekedést eredményez, hogy egyre könnyebben fog menni az asszertivitás, egyre kevésbé kell tettetni az önbizalomteli fellépést – mert már jön magától.

Fotó: iStock.com/JANIFEST

Fotó: iStock.com/JANIFEST

Jó módszer az is, ha figyelünk testbeszédünkre. Ez eleve feltételezi, hogy személyesen állunk oda a másik elé ahelyett, hogy telefonon vagy e-mailen, azaz a könnyebb úton igyekeznénk intézni a helyzetet. Testtartásunk legyen nyitott, nézzünk a másik szemébe. Tudjuk, hogy egyenlők vagyunk, ne mutassuk se azt, hogy le akarjuk dominálni a másikat, de ne is süssük le szemünket megadóan. Lábunkat, karunkat ne tegyük keresztbe, gesztikuláljunk felszabadultan. Ha tenyerünket kitárjuk, azt is kifejezzük a másik felé, hogy szándékaink nyíltak – így elnyerhetjük szimpátiáját, egyetértését.

Szintén jó trükk, ha keresztnevén szólítjuk, és ha használunk olyan varázsszavakat, mint a kérem és a köszönöm. A folyamatos bocsánatkérésről szokjunk le, de ez persze nem azt jelenti, hogy nem vállalunk felelősséget tetteinkért!

Az asszertivitás alapvető eszköze a kommunikáció. Ha kiállunk magunkért, akkor időről időre konfrontálódnunk kell, hiszen egyszerűen elkerülhetetlen, hogy ne ütközzenek néhanapján a vélemények. Ez teljesen rendben van, eltérő nézőpontjaink által vagyunk egyediek. Ahelyett, hogy szégyellenénk véleményünket, vagy kizárólag annak igazában hinnénk, ismerjük meg, mások hogyan látják a világot, és tanuljunk egymástól! Az asszertív ember amellett, hogy elmondja saját álláspontját, tisztelettel van a másik iránt is: meghallgatja őt is, és hajlandó megvitatni az eltérő véleményeket.