Mondhatjuk, hogy a túlzott és tartós stressz által okozott érzelmi, mentális és fizikai kimerültség állapota a kiégés, ha egyszerűen és röviden szeretnénk meghatározni ezt a jelenséget. Ez általában olyan formában jelentkezik, hogy azt tapasztaljuk magunkon, túlságosan szomorúak vagyunk, érzelmileg lehangoltak, motiválatlanok, és egyszerűen képtelenek vagyunk megfelelni az állandó, felénk irányuló igényeknek. A stressz nem múlik, a motiváció mellett az érdeklődésünket is lassan elveszítjük. Az energiánk csökken, egyre tehetetlenebbnek, reménytelenebbnek és cinikusabbnak érezzük magunkat. És mindettől csak még rosszabb lesz a közérzetünk, a hangulatunk – mindenünk.
Fotó: Pixabay/CCO Public Domain
Már csak a fentiek miatt is (nem beszélve azok következményeiről) érdemes odafigyelni önmagunkra, és ha a kiégés jeleit észleljük, azt inkább vegyük komolyan, mintsem gyorsan a szőnyeg alá sepernénk. És hogy mik azok a bizonyos árulkodó jelek?
- Semmi nem tesz bennünket boldoggá. Semmi.
- Meglehetősen határozatlanok vagyunk az életünk minden területén.
- Mindig kétségbe esünk önmagunktól, az állapotunktól, a jelenünktől, a jövőnktől.
- Kemények, érzéketlenek vagyunk másokkal.
- Alig várjuk, hogy csak végre túllegyünk a dolgokon.
- Sokkal jobban felbosszantanak, elszomorítanak a dolgok, mint máskor.
- A legkisebb problémák is tönkretehetik az egész napunkat.
- Nehezen viseljük el az embereket, különösen a munkatársainkat.
- Csak dolgozunk – szív és lélek nélkül.