A szélsebességgel rohanó világunkban nagyon nehéz az ismerkedés. Elsősorban nincs rá idő, illetve olyan nyomás és elvárás nehezedik az egyedülálló nőkre, ami joggal tölti el őket félelemmel. Csak erről nem szeretnek beszélni, mert gyengének lenni veszélyes.
„Soha nem fogok találkozni senkivel”
A lehető legrosszabb, amit mantrázhatunk magunkban. Igen, a társkeresés nehéz, de nem lehetetlen feladat. Ha azt ismételgetjük magunkban, hogy soha nem fogunk találkozni senkivel, aki megfelelő lehet számunkra, akkor egy idő után még a reményt is elveszítjük azzal kapcsolatban, hogy megtalálhatjuk a mi „igazinkat”. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy azért, mert még nem találkoztunk olyannal, aki a mi lovagunk lenne, az nem jelenti azt, hogy a jövőben sem fogunk.
Fotó:Freepik/nensuria
„Miért akarna bárki randizni velem?”
Ez is egy sokszor visszatérő kérdés. Nem vagyunk elég szépek, okosak, vékonykák… ismerős? A nők rendszeresen összehasonlítják magukat a közösségi médiában szereplő ismerőseikkel, és egy agyonretusált, filterezett fotóval szeretnének versenybe szállni. Szeressük meg magunkban a tökéletlenségüket és összpontosítsunk a pozitív tulajdonságainkra.
„Nem érdemes feladni a függetlenségemet”
Ha sokáig élünk egyedül, akkor kialakítjuk a saját szabályainkat, szokásainkat, amikből egyre kevésbé szeretnénk engedni. Ez egészen odáig vezethet, hogy amikor megjelenik az életünkben az „igazi”, akkor megijedünk és elmenekülünk, hiszen a biztonságos egyedüllétünket most fel kellene adni valami újért. Fontos lenne, hogy ne a félelmeink uralják a cselekedeteinket, az ismerkedésünket. Múlnak a percek, az órák, és senki sem a munkahelyi íróasztalára fog emlékezni, hanem egy érintésre vagy egy mosolyra.
