Csillagok

Távol a város zajától: élet az ökofalvakban

Az utóbbi évtizedekben egyre többen hagyják ott a város zaját, és költöznek ki vidékre egy nagyváros elérhető közelségébe. Az ökofalvakban visszatérnek a hagyományokhoz, a földműveléshez, a közösség erejéhez, igyekeznek testben és lélekben is egészségesen élni.

Ahogy a város annak idején szinte mágnesként vonzotta munkalehetőségeivel az embereket, addig most a vidék teszi ugyanezt. Időközben a környezetszennyezés, a munkahelyi kiégés, a stressz, a túlzásba vitt fogyasztás, a forgalom, a nyüzsgés, a tömeg, a pénzhajhászat kiábrándultságot váltott ki az emberek egy részéből. Elkezdték keresni, honnan jöttek, hol találnak békét, nyugalmat, dolgos, de kiegyensúlyozott hétkönzapokat. Mivel az ökofalvak azoknak is lehetőséget nyújtottak, akik nem álltak jól anyagilag, mára kifejezetten divatossá váltak.  Többféle formában léteznek, van, aki tanyán él a régi tanyasi szabályok szerint, mások kis közösségeket alkotnak kisvárosok szélén, biokertet üzemeltetnek, megint mások szabályos ökofalvakba tömörülnek, és jurtákban alszanak.

Fotó: iStock.com/julief514

Fotó: iStock.com/julief514

Hány ökofalu van Magyarországon?

2007-ben még csak nyolc ilyen települést tartottak számon hazánkban – Agostyánt, Drávafokot, Galgahévízet, Gömörszőlőst, Gyűrűfűt, Máriahalmot, Somogyvámost, Visnyeszéplakot –, de azóta számuk egyre csak nő. Akárhány főből álljon is egy ökofalu, tagjai fontosnak tartják a környezetvédelmet, az újrahasznosítást, a megújuló energiák használatát. Nap-, szél- és vízerőművek adják az energiát, amit lehet, komposztálnak, teret nyert a szupervályog mint építőanyag, a cél a fenntartható, minél alacsonyabb rezsijű lakások, házak kialakítása. Ezek körül mindig van kert, amit meg is művelnek, lehetőleg vegyszerek és génmódosított magok használata nélkül. Kutat ásnak, komposztálót, esővízgyűjtőt építenek, fonnak, szőnek, gyógynövénykertet gondoznak, állatokat tartanak, az étel nagy részét saját kezűleg termelik meg és készítik el, törekednek az önellátásra. Sok mintagazdaság abból él meg, hogy terményeiket, termékeiket eladják a biopiacokon – egyre nagyobb a kereslet. Eközben azért az olyan hasznos eszközöket, mint az autó, a számítógép, az internetkapcsolat fontosnak tartják, hiszen így tudnak piacot építeni, közösséget alkotni, benne élni a modern világban.

Fotó: iStock.com/bruev

Fotó: iStock.com/bruev

Mit szólnak ehhez az igazi falusiak?

Az ökofalvak megjelenése nagyon jót tett a feledésbe merült kis vidéki falvaknak, ahol sokszor üresen, elhagyatottan álltak a házak. Mára ezek szerves részévé váltak azok a zömmel értelmiségi fiatalok, családok, akik nagy örömmel vásárolják meg a városihoz képest alacsony árakon a telkeket, földeket, kezdenek életet lehelni a poros községekbe. Persze ezt a régi falusiak nem mindig nézik jó szemmel, megy a vita azon, ki mit tud jobban – és persze régebben –, de kárt egyetlen ökotudatos biocsalád sem tesz – főleg nem a természetben. Számos ökofalu szervez gyerekprogramokat, oktatási napokat, ahol bárki belekóstolhat egy kicsit a harmonikus életformájukba. A gyerekek megtudják, honnan jön a tej, hogyan működik egy gazdaság, megtanulják megkülönböztetni a gyomot a haszonnövénytől, és persze értékelni a föld minden darabját. A felnőttek kiszakadhatnak a mókuskerékből, élvezhetik a vidék csendjét, nyugalmát, a jó levegőt. A hazai ökofalvak  világáról egyébként több film is készült, a települések honlapjai is sok információval szolgálnak, a nagyobb falvakat a Magyar Élőfalu Hálózat fogja össze, de ha érdeklődünk, biztos, hogy találunk a környékünkön is legalább egy kis ökoközösséget.