Siker

Vigyázat, kiégésveszély!

Akár a munkában, akár a magánéletben megtapasztalhatjuk a kiégés jelenségét: amikor úgy érezzük, testileg és lelkileg is kimerültünk, nincs sem erőnk, sem kedvünk folytatni azt, amit addig csináltunk. De ha felismerjük a tüneteit, tehetünk ellene – és tennünk is kell, hogy megőrizzük a lángot, hogy amit eddig szívvel-lélekkel csináltunk, ne váljék a legnagyobb ellenségünkké.

A kiégés az a jelenség, amivel sokan találkozhattunk már az életünk során. Leggyakrabban a munkával kötik össze a szakemberek, de megjelenhet a magánéletünkben is. A kimerültség. Amikor sem kedvünk, sem energiánk nincs ahhoz, amit korábban annyira élveztünk.

Mi is az a kiégés?

A kiégési szindróma valójában egy tünetegyüttes, amely hosszú távú, fokozott érzelmi megterhelés és kedvezőtlen stresszhatások következtében jöhet létre, egyszerűen fogalmazva fizikai, érzelmi és mentális kimerülés. Szinte minden foglalkozás esetében előfordulhat, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a humán szolgáltatások területén dolgozók körében nagyobb a veszélye.

Fotó: iStock.com/cyano66

Fotó: iStock.com/cyano66

Ezekre a tünetekre figyeljünk

Mint mindennek, a kiégésnek is vannak tünetei, amiket ha időben észreveszünk, talán elkerülhetjük a „teljes véget”. Tünet lehet tehát többek között a testi és szellemi kimerültség, ami megfelelő mennyiségű többletpihenéssel, például a délutáni alvással sem szűnik meg. Valamint a munkában megfelelési-bizonyítási kényszer és az önfeláldozó életmód is arra utalhat, hogy jó úton haladunk a kimerülés felé. A saját lelki-fizikai szükségleteinek háttérbe helyezése, elhanyagolása, valamint az általános közömbösség, az empátiás készség visszafejlődése, a fásultság, a visszahúzódás vagy a védekező viselkedés is a kiégésre utalhat. Mindezek mellett az intolerancia növekedése, a fokozott érzékenység a stresszre, a depresszió, a belső üresség érzése és a reménytelenség is intő jel lehet, ahogyan az alacsony önértékelés és a munkateljesítmény csökkenése is.

Mi lehet az oka?

A kiégés kialakulásában szerepet játszhat például az elismerés hiánya, amely vonatkozik az anyagi jellegű juttatásokra, az alacsony jövedelemre, illetve az erkölcsi elismerés elmaradására egyaránt. A túlságosan hosszú munkaidő, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség is kockázati tényező. Veszélyeztetettebbek az egyedül dolgozók, akiknek nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére, és nem kapnak visszajelzést a tevékenységükről. Az elégtelen intézményi támogatás, a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága, az adminisztratív terhek nagy aránya az effektív munkához képest szintén probléma forrása lehet. A kiégési szindróma kialakulásában szerepet játszik a személyiség is. Védő faktor a nyitottság, és ha úgy érzi, kontrollálni tudja a helyzetet.

A kiégés megelőzésének lehetőségei

A kiégés megelőzésében legnagyobb szerepe az egyén személyiségének van. Az önismereti fejlődés folyamatának vállalása, a folyamatos önreflexió a prevenció egyik alappillére. Emellett a munkához való hozzáállás változása is szükséges. Az idealisztikus elképzeléseket, az irreális célkitűzéseket fel kell váltsa a reális szemlélet, a saját korlátok figyelembe vétele. Sok humán foglalkozású úgy gondolja, a személyisége az egyik munkaeszköze, és ha kudarcot vall, hajlamos ezt saját személyisége hiányosságainak tulajdonítani, amely önvádhoz, bűntudathoz vezethet. A segítettekhez való hozzáállás is meghatározó, nehéz, ám nélkülözhetetlen az egyensúly megtalálása az empatikus hozzáállás, az együttérzés és a kívül maradás, a távolságtartás között. A mérleg felborulása árthat a segítettnek és a segítőnek egyaránt. Fontos a kudarcok helyett a sikerekre, a célok helyett a folyamatra való koncentrálás.

A különböző relaxációs-meditációs technikák elsajátítása és alkalmazása is hatékony a kiégés megelőzésében illetve a kezelésében is, amely elősegíti a stresszes mindennapokban a pihenést, a „befelé” tekintést, a bensőséges elmélyülést.

Megelőzhetjük a kiégést megfelelő időmenedzsmenttel, a munkaidő és a szabadidő éles elkülönítésével, a határidők betartásával, a különböző programok és a napi rutin megtervezésével. Fontos a szünetek beillesztése, amelyekben próbáljunk kikapcsolni, nem a munkával foglalkozni, és időt szakítani kellemes, megnyugtató levegőzésre, ezekből akár 10 perc is felemelő lehet.

A munkaköri terhelést a szabadidő számunkra hasznos eltöltésével ellensúlyozhatjuk. Például ülő munka esetén mozgalmas hobbit válasszunk, fussunk, sportoljunk valamit. Ha szigorúan ellenőrzött rutintevékenységet folytatunk, keressünk kalandos kikapcsolódást, túrázzunk a természetben, menjünk el vadvízi evezésre, ejtőernyőzzünk, vegyünk részt közéleti programokon, kreativitásunkat kiélhetjük a főzésben, különböző alkotások létrehozásában (például a rajzolásban, zeneszerzésben, hímzésben). Ha unalmas, elismerést nélkülöző munkát végzünk, válasszunk versenysportot. Ha egyedül kell dolgoznunk, munka után éljünk társas életet, játszunk csapatjátékokat. Ha mozgalmas, stresszel teli munkánk van, vonuljunk ki hétvégenként a természetbe, horgásszunk, olvassunk, hagyjunk időt az egyedüllétre, a regenerálódásra.

A munkahelyi nehézségek elviselését segítik a munkahelyen kívüli támogató kapcsolatok, a megfelelően funkcionáló, támogató családi légkör, a baráti kapcsolatok, amelyek a kikapcsolódást teszik lehetővé.

Fotó: iStock.com/Poike

Fotó: iStock.com/Poike

A vezető hozzáállása is jelentős

Fontos, hogy az alkalmazottaktól ne várjon a vezető hosszú távon átlagon felüli teljesítményt, mert a túlhajszolás éppen az ellenkező hatást érheti el, a fáradtság dekoncentrálttá teszi az egyént, mely sikertelenséghez, majd kiégéshez vezet.

A vezető javíthat a munkakörülményeken, a technikai feltételek fejlesztésével, mely jelentheti a szükséges munkaeszközök biztosítását, de vonatkozhat a megfelelő hőmérsékletre, kényelmes bútorokra, konyha, étkező kialakítására. A komfortos, esztétikus környezet hatást gyakorol a benne dolgozókra.

Jótékony hatása van a csapatépítő összejöveteleknek is, előnyös, ha a vezető figyelmet fordít arra, hogy alkalmazottai között együttműködésen alapuló, harmonikus kapcsolat legyen.

A témával Fenntartani a lángot címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül ma is 17 óra 10 perckor kezdődő adása. A stúdióban beszélget  Sajgál Erika, Kraszkó Zita és dr. Hevesi Krisztina, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.