Otthon

Szalvétaetikett régen és most

Az 1450-es esztendőben vezették be a vászonból szőtt szalvéta használatát. Addig mindenki a földig érő abroszba törülközött.

Mivel kézzel ettek, ezért minden fogás után abroszt kellett váltani. Miután divatba jött a szalvéta, előbb a gyermekek nyakába került, a felnőtteknek pedig a térdére. De ez nem minden nemzet gyakorlatában egyforma. Így például az angolok, spanyolok, hollandok, akik egy időben széles, kikeményített, fodros, kerek gallért viseltek, étkezés közben a nyakukba szalvétát gyűrtek, hogy kezükkel a szájukig vitt étel a gallért be ne piszkítsa. Egyébként a szalvéta megjelenése újabb illemszabályt szült: 1500-ban illetlennek tartották, ha valaki az orrát törölte bele. Az udvari asztaloknál a száj és a kéz törlésére meleg kendőket szolgáltak fel, amelyeket gyakran illatosítottak is.

Fotó:Unsplash/Robert Mathews

Fotó:Unsplash/Robert Mathews

Jó tudni

Miután asztalhoz ültünk, először is elvesszük az összehajtogatott szalvétát. Kihajtogatjuk és az ölünkbe terítjük. Egyes elegáns éttermekben ezt a műveletet maga a pincér végzi el nekünk. Ha a szalvéta a földre esik, ne hajoljunk le utána. Az etikett szabályai szerint ebben az esetben egy újat kell kérnünk.

 

Mikor született meg a papírszalvéta?

Ez persze a vászon asztalkendő története. A papírszalvéta születési évét, első használójának nevét nem sikerült kinyomozni. Az egyik forrás szerint 1893-ban „nem ritkák már” a papíros asztalkendők sem. Ennek alapján talán nem sokat tévedünk, ha megjelenésüket és használatuknak általánosabb elterjedését a 19. század második felére tesszük. Gyakran lehet látni régi képeken, ahol az akkori lakomák résztvevői nyakuk köré tekert kendővel védték a ruhájukat.

A mostani 50-es 60-as korosztály biztosan jól emlékszik arra, hogy mekkora divat volt anno az iskolában, illetve azon kívül is a szalvétagyűjtemény. Édesanyámnak is volt, és ámulattal néztem, hogy milyen csodás szalvéták voltak már akkoriban is. Használjuk ma is bátran őket!