Te + Én

Mit tegyünk szakítás után?

Minden szakítás más, hiszen minden kapcsolat és minden ember más. Közhely, de igaz. Azonban egy dolog minden esetben ugyanaz: az a hiány és fájdalom. Ezt lehet leplezni, beleugrani egy másik kapcsolatba, de valójában a tudatalattinkban ott marad, ezért az a legjobb, ha megéljük a szakítás különböző fázisait és akár a legmélyebb fájdalmat is. Egyetlenegy dologra kell figyelnünk nekünk és a környezetünknek is: ha túl sokáig maradunk benne a fájdalomban, akkor akár külső segítséget is kérhetünk.

Hogy mi számít soknak? Ezt nehéz pontosan megmondani. Szakemberek azt szokták mondani, hogy annyi ideig tart teljesen feldolgozni, elfejteni egy kapcsolatot, ameddig tartott. Ez azonban nem mindig van így. Lehet, hogy egy pár hetes, hónapos kapcsolat is olyan mélyen megérint minket érzelmileg, hogy hónapokba telik, mire túltesszük magunkat rajta. Azonban ha úgy érezzük, hogy valakiben megtaláltuk a testi, lelki társunkat, aki derült égből villámcsapásként lépett be az életünkbe, akivel minden perc ajándék volt, akivel a légzésünk is teljesen összhangban volt, azt nehéz elengedni. Nagyon nehéz, akkor az adott pillanatban szinte lehetetlennek tűnik, de még ezek a nagyon mély érzések is enyhülnek és elmúlnak… idővel.

Fotó:Unsplash/Kristopher Roller

Fotó:Unsplash/Kristopher Roller

Mivel tehetjük könnyebbé ezt az időszakot?

  1. Utazzunk el egy barátunkhoz, vagy ha vállaljuk, akkor akár egyedül is. Erre kiválóan alkalmasak például a néhány hetes, hónapos, éves önkéntes szolgálatok. Akár országon belüli, de egészen messzi tájra is utazhatunk.
  2. Írjunk egy búcsúlevet, és írjunk, írjunk bármiről, ami eszünkbe jut. Segíteni fog.
  3. Legyünk együtt a barátainkkal, családunkkal.
  4. Átmenetileg bevállalhatunk pluszmunkákat, DE (!) csak és kizárólag időszakosan.
  5. Sírjunk.
  6. Beszéljük ki magunkból, egészen addig, amíg úgy érezzük, hogy szükségünk van rá.
  7. Tanuljunk valami olyat, amivel régóta szerettünk volna már foglalkozni, de lehet, hogy pont a kapcsolat miatt nem jutott időnk rá. Ez lehet egy nyelv, festés, tánc, bábozás, lovaglás, bármi, ami évek óta foglalkoztat minket.

S végül, de nem utolsósorban ne felejtsük el, hogy ha valami véget ér, akkor annak a helyére előbb-utóbb érkezik valami új, valami más, valami számunkra jobb. Legyünk türelemmel magunkkal szemben.