Itt nem egy halálesetre kell gondolni, hanem olyan negatív érzelmekre, melyek nem hagynak minket nyugodni, aludni, pihenni és akár az egészségünket is lerontják. Ilyen lehet a félelem, kétség, utálat, irigység, féltékenység, önsajnálat, a harag és a harag testvére a bűntudat. Az összes negatív érzelem a haragra vezethető vissza. Vagy magunkba fojtjuk, és akkor mi leszünk betegek vagy kiadjuk magunkból, és akkor másokat betegítünk meg.
Egyetlen módon szabadulhatunk meg a negatív érzelmektől, ha nem ítélkezünk. Csak a semlegesség foghatja vissza a negatív érzelmeinket. Ha folyton egy negatív érzelmünkre gondolunk, akkor megfelelően tápláljuk őket. Arról nem is beszélve, hogy az önmagunkban való kételkedés jobban visszaüt, mint gondolnánk, ezért abba kell hagynunk a mentegetőzést és felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért.
Fotó:Pexels/CC0 License
Mi élteti a negatív érzelmeket?
Például az önigazolás. Ez azt jelenti, hogy elmondjuk önmagunknak vagy a környezetünkből valakinek, hogy miért is érzünk jogosan úgy, ahogy érzünk. A másik pedig az úgynevezett azonosulás. Az azonosulás azt jelenti, hogy a dolgokat magunkra vonatkoztatjuk. Biztos volt már olyan, amikor meghallgattuk valakinek a problémáját majd az illető meg is oldotta, de mi még mindig az adott problémán rágódtunk. Egyszerűen azért, mert magunkra vonatkoztattuk másnak a problémáját.
Egyetlen módon szabadulhatunk meg a negatív érzelmektől, ha nem ítélkezünk. Csak a semlegesség foghatja vissza a negatív érzelmeinket. Például két ember belekerül ugyanabba a helyzetbe: forgalmi dugó, hosszú sor, arcátlan pincér, vihar stb. Az egyik felizgatja magát feldúlt és mérges lesz, míg a másik fel sem veszi. Mi választjuk az idegeskedést, mi döntjük el, hogy hogyan érezzünk. Soha nem másokon múlik, hogy mi mit érzünk. És ha nem vigyázunk eléggé, akkor felvesszük azt a negatív szokásunkat, hogy másokat hibáztassunk.
Mi vagyunk a felelősek a saját életünkért, ezért törekedjünk arra, hogy kigyomláljuk magunkból a negatív érzelmeket.