Siker

A játékok nem is fejlesztik a gyerekeket?

Már a frissen hazavitt csecsemőket is játszószőnyeg, zenélő ABC és kismilliónyi játékszer fogadja, amik száma az életkorral folyamatosan nő. Már csak az a kérdés, hogy tényleg azzal teszünk-e jót a gyerekünknek, ha körbevesszük játékokkal.

Régen, amikor még mi voltunk gyerekek, meg az anyáink, meg a nagyanyáink, a gyerekszoba nagy részét még nem a játéktárolók foglalták el. A fiúknak volt falovacskája, autója, a lányoknak babája, és ezen túl mindenki játszott azzal, amivel éppen tudott. Persze a mai  harmincasok-negyvenesek már ennél jóval több játékkal, plüssállattal, babával büszkélkedhettek, de még mindig nem volt tele annyira a gyerekszoba, mint most. A mai srácok nagy része telis tele van fejlesztő hatású zenélő, világító, forgó játékokkal, nincs olyan, hogy valakinek nincs kinti és benti hintája, hintalova, kismotorja, biciklije, pónija, autója, építőkockái, és még folytathatnánk hosszan a sort. Ami a szomszéd gyereknek is van, az a mienknek is kell, és nagyjából az iskoláskorra eljutunk odáig, hogy egyszerűen nem tudunk venni a gyerek születésnapjára semmit, mert konkrétan mindene megvan. Erre a szülői válasz az, hogy de a játékok fejlesztik a gyerek finommotorikáját, felkeltik az érdeklődését, fejlődik a látása, a hallása, az egyensúlyérzéke, és ez lehet, hogy igaz is, de közben a kreativitása valahová elbújik a legnagyobb játékhalom mögé, és nem biztos, hogy túl gyakran előjön a későbbiekben. Nem tudja meglátni a játék lehetőségét egy faágban, egy pocsolyában, egy darab madzagban, nem szárnyal a fantáziája, mert készen kapja a mesét és a játékot is.

Fotó: iStock.com/Choreograph

Fotó: iStock.com/Choreograph

A játéktúltengés és a felnőttkori függőségek

Még a nyolcvanas években elkezdték vizsgálni a játékok hatását a gyermekek viselkedésére. Egy kutatócsoport végül azzal állt elő, hogy a felnőttkori függőségeink egy része akkor kezd kialakulni, amikor még gyerekek vagyunk, és játékok vesznek körül. A kutatók szerint a játék menekülőutat jelentett a kreativitás, a problémamegoldás, az empátia, a kritikus gondolkodás elsajátítása elől. Mert könnyebb a játékkal játszani, mint kitalálni egyet. A németek ekkor kezdtek el kevesebb játékkal teletömött óvodákat üzemeltetni. 1992-ben nyitott meg az első teljesen játékmentes óvoda, ahol kifejezetten figyeltek arra, hogy még papír és zsírkréta se legyen az asztalon, a gyerekeket pedig tulajdonképpen hagyták unatkozni. Végül az ovisok az unatkozás nyomasztó érzése után elkezdtek egymással kapcsolatokat kialakítani, szerepjátékokat találtak ki, az udvaron talált növényi részekkel játszottak, és a vizsgálatok szerint három ilyen hónap után  együttműködőbbek, sőt, kiegyensúlyozottabbak és magabiztosabbak voltak, mint a játékokkal teli időszakban. Megélték, hogy képesek tárgyak nélkül is jól szórakozni, és maguk erejéból szórakoztató dolgokat kitalálni – ettől pedig javult az önképük.

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Mit tehetünk szülőként?

Semmi sem rossz alapvetően, ha nem visszük túlzásba. Hacsak nem vagyunk radikális játékellenesek, nem kell kisöpörni az összes műanyag bigyót a gyerek szobájából, pláne nem a kedvenceit. Inkább mutassunk meg neki más lehetőségeket is, teremtsünk olyan órákat, amikor a játékhalom nélkül is jól érezhetjük magunkat. Persze egy játékokhoz szokott gyerekkel nem lehet azt megtenni, hogy belökjük egy üres szobába, és elvárjuk, hogy feltalálja magát. Nem fogja. De ne féljünk attól, amikor a játszótéren vagy a családi ünnepeken a gyerekek kallódva mászkálnak, sárlevest főznek a meszes vödörben, vagy éppen unatkozva téblábolnak az udvaron. Legyünk türelemmel, míg a gyerek azt érzi, muszáj kitalálnia valamit, ha nem akar meghalni az unalomtól. Mutassunk neki példát, meséljünk saját gyerekkori élményeinkről, szélesítsük a látókörét! Ha pedig úgy érezzük, sok a soha elő nem vett, kallódó játék, szép lassacskán csökkentsük a számukat, adjuk oda őket szegényebb gyerekeknek, óvodáknak, iskoláknak, vagy vigyük át a nagyszülőkhöz – persze a gyerek tudtával és együttműködésével. Nem kell hisztiig húznunk az adományozást, találjuk meg az arany középutat a kreativitásra hangolás és a hasznos játékok birtoklása között.