Te + Én

„Az önbizalmam csak az enyém, és nem tőled kapom!”

Abban egyetérthetünk, hogy az életben való érvényesülésnek az egyik legfontosabb összetevője a magabiztosság. Ha önbizalom van, (majdnem) minden van. De vajon honnan kapjuk: kívülről vagy pedig belülről fakad? Nem mindegy…

Sokunknál fogy el a mindennapi szürke rutin kellős közepette az a fajta lelkesedés és önbizalom, mely még a húszas vagy akár a harmincas éveinkben megvolt. Ilyenkor gyakran kétségbeesünk, semmivé lesz a belső hit és motiváció, s a külvilág felé fordulunk mindezekért. Leginkább ahhoz, aki kéznél van, a párunkhoz. Sokan követjük el azt a hibát, hogy tőle tesszük függővé az önbizalmunkat, s ha neki, az ő elvárásainak megfelelünk, azt gondoljuk, minden rendben van velünk. Ám nem készülünk fel azokra a helyzetekre, amikor neki rossz napja van, nem sikerült valami, vagy egyszerűen csak megborul, elbizonytalanodik a világban. Ha folyton az ő elvárásaihoz mérjük magunkat, akkor ezeken a napokon mi is egy nagy nullának fogjuk érezni magunkat, így arra sem leszünk képesek, hogy neki segítsünk, holott feltehetően nagy szüksége lenne rá.

Fotó: Unsplash/ Thomas Kelley

Fotó: Unsplash/ Thomas Kelley

Figyeljünk tehát arra, hogy önbizalmunk lehetőség szerint sose mások megítélésétől függjön, próbáljuk mindig megkeresni a saját normáinkat, a saját igazságunkat, s ahhoz mérten ítéljük meg magunkat. Hisz ki is ismerhetne ennél jobban bennünket? Mindig legyünk tisztában azzal, hogy egyedül, önmagunkban, mások nélkül is értékesek vagyunk, tele vagyunk jó tulajdonságokkal, s önbecsülésünk nem jöhet soha kívülről, csakis belülről. Valaha még egyedül boldogultunk, s nem függtünk senkitől, tartsuk meg ezt a jó gyakorlatot a jövőben is. Együtt, szimbiózisban, de legyünk vele tisztában, egyéniségek is vagyunk, önálló, értékes életre képesek.