Csillagok

Az önzetlenségnek is vannak határai

Vagyis ne legyünk balekok. Nem kell elmosogatnunk a lakótársunk után, ha ő sem szokott. Nem kell elnézést kérnünk olyasmiért, ami nem a mi hibánk. Nem kell más helyett kifizetni a számlát, ha az nem a mi dolgunk. Mindennek van határa, az önzetlenségnek és jófejségnek is.

Különbözőek vagyunk, más személyiséggel, egyesek inkább kerülik a konfliktust, mások akkor is harcolnak, ha már mindenki számára világos, hogy nincs igazuk. Ne legyünk balekok, ne hagyjuk, hogy mások kihasználjanak, vagy átgázoljanak rajtunk. Mutatjuk, mik a jelei, ha túlontúl önzetlenek vagyunk.

Fotó: Unsplash/ Arkady Lifshits

Fotó: Unsplash/ Arkady Lifshits

Nincsenek határaink

Ami azt jelenti, hogy ha valaki kihasznál bennünket, nem mondjuk egyszer csak, hogy például mostantól nem dolgozunk helyette, hanem beleegyezünk a túlórába még akkor is, ha nem akarjuk, nem érünk rá, nincs több energiánk. Húzzunk egy határt, mindenkinek eljön az a pont, ami felett már nem tud többet vállalni, legyen szó munkáról, pénzről, bármiről. És már említettük is a másik jelét: mégpedig azt, hogy nem tudunk nemet mondani. Pedig mondjunk nyugodtan nemet arra, amit már nem tudunk vagy nem akarunk bevállalni, ne legyünk mi a balfékek a családban vagy az irodában.

És ne változtassuk meg mindig a véleményünket aszerint, hogy éppen kivel beszélünk. Ne azt mondjuk, amit szerintünk a másik hallani szeretne, hanem azt, amit mi gondolunk, és tartsuk is magunkat hozzá. Legyünk kompomisszumkészek, de a véleményünkhöz ragaszkodhatunk.

Ha elnézést kell kérnünk valamiért, tegyük meg. Egyszer. Annyi bőven elég, ne alázkodjunk meg mások előtt. És olyasmiért ne kérjünk elnézést, ami nem is a mi hibánk. Teljesen felesleges, majd más megteszi.