Siker

„Külföldön sincs kolbászból a kerítés”

Manapság nagyon sok cikket olvashatunk arról, hogy a fiatalok külföld felé veszik az irányt, hiszen csak ott van számukra megélhetés. Sőt, nemcsak olvassuk ezeket, de meg is éljük, hiszen a családból vagy a közvetlen ismeretségből biztosan akad egy-két ember, aki külföldön próbált szerencsét.

Ezzel természetesen nincs is semmi gond, hiszen mára a világ egy globális faluvá változott. A határok nem tűntek teljesen el, de sokkal könnyebb utazni és más országban munkát vállalni, mint korábban. Több a lehetőség, ráadásul az ismeretlen sikerrel kecsegtet, hiszen jobb a fizetés, tisztább a környezet és az emberek is barátságosabbak. Legalábbis ezeket gyakran hangoztatják azok, akik külföldre vágynak. De létezik a másik véglet is. Azok a fiatalok, akik a középiskola vagy az egyetem elvégzése után nem távoli karrierről álmodnak. Ha ezt vállalják, akkor gyakran csak értetlen pillantások veszik őket körül, pedig nincs mit szégyellni azon, ha valaki itthon akar maradni.

Fotó: Unsplash/Andrew Neel

Fotó: Unsplash/Andrew Neel

„Hazahúzott a szívem”

Néhány éve még én is egyetemista voltam, így pontosan ismerem ezt a helyzetet, és szerencsére olyan embereket is, akik a maradás mellett döntöttek. „2010-ben kaptam kézhez a diplomámat, akkor eldöntöttem, hogy elindulok Németország felé és haza majd csak látogatni jövök – meséli Dia. – Aztán kimentem, éldegéltem. Volt munkám, barátaim is, de az a felhőtlen boldogság, amit megálmodtam magamnak, egyszerűen elkerült. Tényleg nem értettem, mi lehet a baj. Nem voltak anyagi gondjaim, jó helyen laktam, a munkámat is szerettem, és tulajdonképpen alig unatkoztam. De mégsem volt jó. Hiányzott a család, hiányzott a magabiztosságom és hiányzott valami, amit a mai napig nem tudok megfogalmazni. Talán az ország? Ezt így nem jelenteném ki, talán túlzottan hazafiaskodónak tűnnék. De a lényeg, hogy végleg hazaköltöztem, és nem bántam meg. Irigylem azokat, akik bátran el tudnak szakadni a gyökereiktől, nekem nem ment. Én itthon akarok maradni, itthon akarom felnevelni a gyerekeimet, a külföld pedig megmarad turisztikai célpontnak. Élhetünk kint bármennyit, akkor sem leszünk kint otthon soha. Én legalábbis így érzem.”

Fotó: Unsplash/Noah Hinton

Fotó: Unsplash/Noah Hinton

Itthon maradni nem gyávaság”

Sosem gondoltam arra, hogy külföld felé vegyem az irányt – kezdi a történetét Linda. – A legjobb barátnőm Malmöbe költözött. Először csak egyetemi ösztöndíjjal, majd visszament, mert állást kapott. Istenem, hányszor megkaptam tőle, hogy én is mehetnénk, nem érti, mi tart vissza, nem érti, mitől félek. A válasz egyszerű: semmitől. De itthon érzem jól magam. Persze, savanyú a szőlő, mert elégedetlenek vagyunk a gazdaságunkkal, az életünkkel, de butaság azt hinni, hogy máshol az emberek állandóan boldogságban élnek. Miért hisszük, hogy máshol jobb lesz? Ezt sosem fogom megérteni. Élhetünk bárhol, mindenhol meg kell vívni a magunk harcait, én úgy döntöttem, hogy hazai terepen csatázok. Nem vagyok gyáva és senki sem az, aki marad, sőt, bolondok sem vagyunk. Egyszerűen csak így döntöttünk. Mi lenne, ha mindenki külföldre menne? Mi lenne az országgal?”

Mindenkinek a saját döntése, hogy hol próbál szerencsét, de a döntése alapján senkit sem ítélhetünk el. Ha valaki az itthon maradás mellett marad, az nem szégyen, hanem igenis elismerésre méltó, úgy, mint az a bátorság, ami a külföldre költözéshez kell.