Nem könnyű újra megtalálni a gyökereket, mégis egyre több embernek van rá igénye, s nemcsak azoknak, akik vidéki idillben nőttek fel, ám idővel eltávolodtak az anyatermészettől, de azoknak is, akik panelházak közt láttak csak pitypangot gyermekkorukban, s meg voltak győződve róla, hogy a zöldség a sarki kisboltban terem.
Mit a város adhatott
Talán késő kamaszkorban indul el az emberben a vágy a városi nyüzsgésbe, oda, ahol a dolgok történnek, ahol az igazi események zajlanak, pörgés van, élet, fiatalság, vidámság. Ez az élet egyik teljesen természetes velejárója: fel kell fedezni a világot, meg kell élni minél több élményt, hogy aztán nyugodt szívvel tagadhassuk meg mindezt. Mert előbb-utóbb legtöbben megtagadjuk, semmi kétség. Besokallunk a trolibusztól, a nyomorgástól a villamoson, a dugóban való ücsörgéstől, a személytelenségtől.
Fotó: iStock.com/francescoch
Mert nagyon sok időnket veszi el a nagyváros. Gondoljunk csak a közlekedésre: nem ritka, hogy valaki másfél, két órát tölt dugóban vagy éppen a metrón a 24-ből. Ez rengeteg. Persze meg lehet szokni, és el lehet tölteni ezt az időt értékesen is, ám tegyük a szívünkre a kezünket: egy 8–10 órás munkanap után melyikünk fog Balzacot olvasni a metrón?
Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos zaj, az a rengeteg ember, aki szembejön, s a megszámlálhatatlan inger, ami ér minket a nap folyamán, mind-mind stresszforrás. Nem is tudjuk, miért, de a nap végére ingerültek, türelmetlenek vagyunk, hiszen az agyunk nem tud mindent feldolgozni, ami ért minket aznap, s egész egyszerűen kiakad.
Valahol mégiscsak minden ember ösztönlény
Először csak gyakrabban megyünk a zöldbe, kirándulni, szalonnát sütni, vagy csak bámulni a természetes vizeket, hiszen nincs is annál megnyugtatóbb. Később már, aki teheti, hetekre elvonul a zöldbe, egyesülni a természettel, vagy elkezd egyre kijjebb és kijjebb költözni, keresi a talpalatnyi zöldet. Nem véletlenül. Kutatások bebizonyították, hogy minél több időt töltünk a természetben, szabad levegőn, annál egészségesebbek és annál boldogabbak is vagyunk. Tehát feltehetően öntudatlanul is egyre közelebb és közelebb merészkedünk a zöldhöz, lassanként több növényt fogyasztunk, mint húst, vagy mesterségesen puffasztott műanyag ételeket. Vonzódni kezdünk egy másfajta életmódhoz, hisz Budapesthez és a nagyvárosokhoz képest vidéken annyira tiszta a levegő, hogy az első napokban szinte szédülünk, harapni lehet az oxigént.
A csodabogarak
Sokunkban ez a késztetés megmarad vágyszinten, ám vannak elegen, akik annyira tudatosak, hogy nemhogy vidékre, a puszta közepére költöznek új életet kezdeni. Szinte szembemennek a társadalom sodrásával, miközben úgy élnek, ahogy őseink ezer és ezer éven keresztül: összhangban a természettel, nem csupán mellette, s pláne nem ellene.
Fotó: iStock.com/jacoblund
Ma már ezeket az embereket csodabogaraknak tartjuk, pedig valójában nem csinálnak semmi különöset, hanem úgy élnek, ahogy ösztöneik diktálják nekik. Hisznek a belső hangoknak, s nem hagyják, hogy elhallgattassa azt a tévé, a telefon és a számítógépek zaja.
A témával A természet, ami összeköt címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül ma is 17 óra 10 perckor kezdődő adása. A stúdióban beszélget Galán Géza, Potyó Imre, Bíró Ádám és meglepetés hölgyvendégünk.
A pénteki adást ezen a linken nézhetjük meg.
