Otthon

A használt ruháink már nem kellenek senkinek?

Minden évben kétszer – tavasszal és ősszel – biztosan eszünkbe jut átnézni a ruhásszekrényt, kiszelektálni a felesleges ruhadarabokat és helyet csinálni az újaknak. A régiek aztán mennek a barátoknak, ismerősöknek, kollégáknak, adományboltba, vagy egyszerűen csak a szegényeknek Afrikába. De biztos, hogy jó helyre kerül minden? Biztosan szükség van még Afrikában leselejtezett ruhákra? És mi történik a szemétbe kerülő ruhadarabokkal?

A tudatosság nem ér véget a ruhavásárlásnál, érdemes a használt ruhák útját is követni – írja a fenntartható divattal foglalkozó Holy Duck! bloggere. Mengyán Eszterrel Viszlát, fast fashion! címmel készítettünk interjút  2016 decemberében, azóta saját oldalt indított. Itt bukkantunk rá egy érdekes írása, amelyben felvázolja, mi lehet a használt ruha útja.

Számtalan megoldás között, amelyről ide kattintva tájékozódhatunk, szerepel a ruhagyűjtő konténer is. Biztosan mi is találkoztunk már a fehér gyűjtőkonténerekkel a nagyvárosokban. Az ide kerülő textilhulladék útja kifürkészhetetlen. Nagy részük külföldre kerül. Olyan, szegénynek gondolt országokba is, amelyek mára használtruha-stopot hirdettek, annyira nem tudnak mit kezdeni a beáramló mennyiséggel. Mert az addig rendben van, hogy Magyarországon egyelőre csak félkilónyi ruhát dobunk ki évente, ezzel szemben Nyugat-Európában fejenként 4 kilogramm kerül évente a kukába. Amerikában pedig évente 10 millió tonna jut a szemétlerakókba.

2016 elején több afrikai ország (Burundi, Kenya, Ruanda, Tanzánia és Uganda) tiltakozott a beáramló használt ruha és bőráru ellen, mert azok ártanak a helyi kézműves iparnak, így a gazdaságnak is. Rájöttek arra is, hogy a használt ruha végül is olcsó kínai, indiai vagy bangladesi holmi, ami egy kicsit megáll Európában vagy Amerikában, és onnan jut hozzájuk. Akkor miért ne vennék meg egyenesen Ázsiából teljesen újonnan?

A szemétre kerülő ruhák – ahogy a The True Cost című 2015-ös dokumentumfilmben is mutatják – hatalmas hegyekben állnak, évszázadok alatt bomlanak csak le, a bennük található festéshez, anyagkezeléshez, alapanyag-előállításkor használt kémiai anyagok pedig folyamatosan szennyezik a Földet.

Azért írom ezt a blogot, hogy rávilágítsak arra, mennyi felesleges ruhát vásárolunk és sokszor mennyire nem szeretjük azokat a ruhákat, amelyeket megveszünk. Hogy is szerethetnénk őket igazán, ha egyszer olyan rövid idő alatt tönkremennek? Hogy szeretnénk őket igazán, ha nem is tudjuk nyomon követni, mennyi ruhánk van. Nem érik meg, hogy történetük legyen. Nem tudunk hozzájuk ragaszkodni sem igazán. A megoldás, hogy kevesebb, minőségi terméket vásárolunk. Hogy viseljük őket, ameddig csak lehet. Hogy vigyázunk rájuk, szeretjük és megbecsüljük őket. Használjátok a szekrényetekben lévő ruhákat, fedezzétek fel őket újra” – vallja Eszter, akit Instagramon  és Facebookon  is követhetünk.