Csillagok

Ha elölről kezdhetném... Mit tennék másképp?

Vajon mennyi mindent tennénk másképp, ha újra elölről kezdhetnénk a házasságunkat, párkapcsolatunkat, barátságainkat? Minden jó így, ahogy van, vagy teljesen másik irányba mennénk? Négy nő mesélt nekünk arról, mit tennének másképp, ha újrakezdhetnék.

18 évesen el kell döntenünk, milyen hivatást választunk, huszonévesen pedig azt, kivel éljünk tartós kapcsolatban, költözünk vagy házasodunk össze, hány gyereket vállalunk, milyen munkahelyre megyünk, hogyan építjük a karrierünket, hol találunk otthonra… Sokszor teljesen éretlen fejjel, hasraütéses módszerrel kell olyan területeken döntenünk, amik egész életünket meghatározhatják. És igen, gyakran hozunk rossz döntéseket, elkövetünk olyan hibákat, amiket 30-40-50 éves fejjel már soha nem tennénk. Idő kell ahhoz, hogy benőjön a fejünk lágya, de sokszor akkor már késő elölről kezdeni. Marad hát az, hogy játszunk: mi lenne, ha újra huszonévesek lehetnénk?

Fotó: iStock.com/ChesiireCat

Fotó: iStock.com/ChesiireCat

Vállalnám a gyerekem: Lilla 43 éves könyvelő, aki úgy érzi, egyetlen döntésen múlt a jövője

„Az, hogy akkor, 27 évesen nem vállaltam a váratlanul érkezett babát, meghatározta nemcsak az egészségemet, de a házasságomat is. Későn érő típus vagyok, 27 évesen végre elkezdhettem építeni a karrierem annál a cégnél, ahová a legnagyobb álmom volt bekerülni. Napi 10-12 órát dolgoztam, és ebbe nem fért volna bele az, hogy két évre kikapcsolom magam egy gyerek kedvéért. Ráér, mondtam, és elvetettem a babát. Úgy tűnt, a férjem is érti, miért tettem ezt, hogy még sok gyerekünk lehet, de azt vettem észre, hogy elkezd elhidegülni tőlem, megbántódott, úgy érezte, így nem vagyunk egész család. Végül elhagyott egy másik nőért. Most, 43 évesen épp egy lombikprogram közepén vagyok a párommal, mert most értem meg rá, hogy gyerekem legyen. Csak ehhez előbb el kellett vesztenem akkor a férjem.”

Tanulnék: Zsuzsa félbehagyta az egyetemet, és ezt máig bánja

„Inkább utazgattam, diákmunkákat vállaltam, csavarogtam az akkori baráti körömmel, és nem érdekelt a tanulás. Igazából azt sem tudtam, mi szereténk lenni, így aztán voltam minden: takarítónő, pincérnő, bébiszitter, fagyiárus, irodai kisegítő, ruhatáros, pénztáros, és a többit felsorolni sem tudom. Nagyon örülök, hogy színes fiatalkorom volt, de aztán nagyon nehéz volt munka mellett elvégezni az egyetemet – diploma nélkül pedig nem boldogultam volna az általam választott területen. A gyerekeimnek mindig csak azt mondom: tanulj, mert később hálás leszel érte magadnak.”

Máshoz mennék férjhez: Ági rossz embert választott

„Két szerelmem között kellett döntenem. Azt választottam, amelyiket a szüleim is jobban kedvelték, és amelyik biztosabb anyagi körülményeket nyújthatott, hiszen nagy családra vágytam. Meg is kaptam, meg mellé egy zugivó, erőszakos, elviselhetetlen férjet. Elképzelni sem tudtam volna, hogy abból a temperamentumos, vidám, szórakoztató udvarlóból ilyen szörnyeteg válik majd. Tíz év után váltam el, a mai napig bánom, hogy elszédíthetett a pénz, a jó család, a szüleim elvárásai, és nem mertem a szívem után menni.”

Fotó: iStock.com/max-kegfire

Fotó: iStock.com/max-kegfire

Nem engedném el: Réka kapcsolatát a távolság tette tönkre

„Nagyon jól megvoltunk a párommal, de egy külföldi munka miatt végül úgy döntött, Olaszországban telepszik le hosszabb időre. A kapcsolat nem volt még olyan stabil, hogy mertem volna vállalni a kiköltözést, pedig a szerelmem hetekig kérlelt. Végül nagyon szomorúan utazott el, még egy levelet is írt, amire nem válaszoltam. Így, több tíz év távlatából még mindig élénken él bennem minden közösen töltött nap, és azt mondom, soha nem kellett volna elengednem. Mára családja van, megállapodott, a felesége pedig én is lehetnék, de nem vagyok.”