Az ünnepi fények, a sok forralt bor, az ajándékok és a romantikus filmek sem elegendőek minden esetben ahhoz, hogy igazi karácsonyi hangulatba kerüljünk. Ha egyedül vagyunk, akkor azon kesereghetünk, hogy nincs párunk, esetleg családunk, akivel együtt élhetnénk át az ünnepi pillanatokat, nincs kinek ajándékkal készülődni, főzni, takarítani. Az anyagi gondok is nyomasztónak hatnak, ha azon kell gondolkodnunk, mit tegyünk az ünnepi asztalra, vagy olyan kimerültek vagyunk a sok munkától, hogy három napig csak aludnánk. Ráadásul minden fronton csak a boldogság, vagy az arra való készülődés, sőt, elvárás sugárzik felénk, ami még inkább ráirányítja a figyelmet rossz érzéseinkre. Azonban hasonlóan rossz helyzetben vannak azok a házaspárok is, akik már jó ideje a válást fontolgatják, és karácsonykor elő kell adniuk a „minden rendben” játékot a rokonok előtt, és erőnek erejével, befeszülve szeretik egymást.
Fotó: iStock.com/SebastianGauert
Nem kell tökéletes karácsony
Valamiért azt gondoljuk, hogy ennek a három napnak kötelező varázslatosnak lennie, hiszen annyit vásároltunk, vártunk rá. De nem vesszük számításba, hogy azért készülődtünk ennyit, mert október óta mással sem találkozunk úton-útfélen, mint az év végére kötelességként elvárt karácsonyi programokkal. Ehhez vegyük hozzá az ünnepi filmeket, zenéket, reklámokat, és máris érezzük a nyomást, hogy egyszeri és megismételhetetlen, elképesztően boldog karácsonyt kell összehoznunk, különben ki tudja, mi lesz. Egyébként tényleg: mi lesz? Mi van, ha nem varázsoljuk csillogóvá a lakást, nem hívunk rokonokat, nem főzünk nyolcfogásos menüt, nem teszünk fel műmosolyt, hanem elengedjük az elvárásokat? Mi van akkor, ha ez a karácsony nem lesz tökéletes, nem lesz mesebeli? Ha nehéz évünk volt, hogy is lehetne az?
Ha a házasságunk nem működik, a karácsonyi zenétől sem fog.
A gyerekeknek pedig sokkal fontosabb a körítésnél az, hogy milyen érzelmeket, hangulatot sugárzunk magunkból. Törekedjünk arra, hogy az adott helyzetünkből kihozzuk a lehető legjobbat, és legalább amiatt ne bántsuk magunkat, hogy nem sikerül mesebeli életet teremtenünk magunknak. Igazából senkié sem az.
Fotó: iStock.com/SebastianGauert
Majd elválunk januárban
Még ha sikerül is elengedni az elvárásainkat, akkor sem karácsonykor kell grincsként bejelenteni, hogy kész, vége a párkapcsolatnak, két hét múlva szétköltözünk. Ha gyerekeink vannak, koncentráljunk arra, ami még megmaradt a családból, a közös szép emlékekre, és adjuk meg a kicsiknek azt a mesevilágot, amit megérdemelnek. Nem kell hatvanwattos mosollyal ezt tennünk, találjuk meg az apró örömöket, élvezzük, hogy most még együtt vagyunk. Ne az ünnepi estén kezdjünk el azon agyalni, innentől kezdve milyen rosszak lesznek a karácsonyok, mert azzal a jelenlegit is tönkretesszük. Párunkkal pedig kössünk egyfajta fegyverszünetet! Ha úgyis tudjuk, hogy elválnak útjaink, akkor az otthon töltött időre abbahagyhatjuk egymás szóbeli gyilkolását. Ne cipeljük haza szeretőnket, udvarlónkat, ne akarjunk erődemonstrációt tartani, ne kezdjük el a rokonokat a magunk oldalára állítani, ne rendezzünk jelenetet az ünnepi asztalnál! Beszéljük meg jó előre higgadtan a játékszabályokat, az ütemtervet, és viselkedjünk intelligensen! Ha nagyon veszekedni akarunk, ráérünk januárban is, addig pedig, ha ettől jobb, írjuk fel gondolatainkat egyfajta naplóba, és majd az új évben adjuk csak át a másiknak. Ez a fajta tervszerűség és tudatosság akár segíthet is higgadtan szemlélni és kezelni a dolgokat, másrészt talán a saját szerepünket is reálisabban láthatjuk a kudarchoz vezető út során. Ez pedig jó alap lehet a tiszta lezáráshoz, egy újrakezdéshez, talán még a másikhoz való visszataláláshoz is.
