Saját testi és lelki egészségünk érdekében fontos lenne, hogy megtegyük a megfelelő megelőző lépéseket. Sosem tudhatjuk, hogy mikor és hol támad ránk valaki, vagy ki lesz az, aki átlép egy határt akár szóban, akár a tetteivel. A szilveszteri féktelen mulatozások éjszakája is éppen ilyen helyzeteket szülhet.
Minden lánynak jobb félni, mint megijedni
Kovács Ildikó önvédelmi instruktor igyekszik minden lehetőséget megragadni arra, hogy felhívja a figyelmet az önvédelmi tréningek fontosságára. „Ebben a témában az emberek még nem tudatosak, eszükbe sem jut elmenni egy önvédelmi tanfolyamra. Én példákkal próbálom felhívni a figyelmüket ezeknek az edzéseknek a fontosságára. Mindenkinek természetes, hogy nyelveket tanulunk, hogy jogosítványt szerzünk, hogy iskolába járunk, akkor az önvédelem miért kap kevés figyelmet, hiszen ennek is természetesnek kellene lennie? Minél több platformon megjelenik a téma, remélhetőleg annál többen foglalkoznak majd vele, és megelőző jelleggel látogatnak majd el egy-egy edzésre. Nem csak akkor kell ezzel foglalkozni, ha már megtörtént a baj, hanem előre kell gondolkozni. Van, aki úgy gondolja, hogy ezzel csak bevonzza a bajt, de ez nem igaz. Bármikor bárkivel megtörténhet ilyen jellegű támadás, lehet férfi vagy nő, gazdag vagy szegény, ezt kell szem előtt tartani – magyarázza Ildikó. – Jelenleg az emberek 70 százaléka azért megy el oktatásra, mert vagy vele, vagy ismerősével történt valami, esetleg a média felkapott egy történetet. Csupán a 30 százalék az, aki megelőző jelleggel vesz részt egy ilyen képzésen.”
Fotó: Kerepeczki Anna
Mindig „másokkal” történik ilyesmi
A legnagyobb probléma a már említett hozzáállás. Mindenki hiszi, hogy vele sosem történhet ilyesmi, de a valóság ennél sokkal szomorúbb. „Azt mondják a statisztikák, hogy a nők esetében életükben legalább egyszer éri őket atrocitás. Ez is alátámasztja, hogy mindenkivel előfordulhat. Van, amikor ez csak utcai kiabálás, de van, amikor erőszakig fajul a dolog.” Sok ember azzal sincs igazán tisztában, hogy mi számít zaklatásnak, egyes emberek pedig hajlamosak a nőket hibáztatni, ha történik egy ilyen eset, mondván, „túl kihívóan öltözködött” vagy viselkedett. „Azt gondolom, hogy ami nekem nem fér bele az értékrendembe, az már minden zaklatásnak minősíthető. Nemcsak a fizikai, de a szóbeli bántalmazás is ennek számít. Ha nekem nem fér bele, hogy egy szórakozóhelyen valaki belecsíp a fenekembe, akkor ez már zaklatás. Ha a másik fél átlépett egy határt, akkor azt jeleznem kell felé.”
És hogy mi a véleménye egy önvédelmi instruktornak arról, ha valaki a nőket hibáztatja?
„Azt szoktam mondani a lányoknak, hogy nőknek születtünk, tehát jogunk van csinosan öltözni, magas sarkút venni, rövid szoknyát viselni. Az, hogy a nő buzdít, egy abszolút téves megállapítás. Azt kell tudatosítani, hogy ha olyan viselkedéssel találkozunk, ami nekünk nem fér bele, akkor ezt jelezni kell, ha nem érti meg a másik fél, akkor innen már minden zaklatásnak minősül. Ha adott helyzetben azt mondjuk, hogy nem, akkor az úgy van! Ha a másik fél nem érti ezt a nemet, onnantól meg kell védeni magunkat.”
De nem csak a szórakozóhelyeken vagy egy átmulatott éjszakán történhet ilyesmi. Fényes nappal, a nyílt utcán is áldozattá válhat bárki. Érheti támadás a babakocsit toló vagy gyermekét hordozó anyukát is, kerülhetünk támadási helyzetbe tömegközlekedési eszközökön, szűk, zárt helyen, pl. liftben. Ezekre a speciális helyzetekre is vannak taktikai, technikai önvédelmi megoldások. Zaklatás esetén fel kell szólítani a másik felet, hogy hagyja abba, amit csinál, illetve jelezni kell a környezetünkben tartózkodóknak, például a többi utasnak, hogy arrébb szeretnénk menni, esetleg leszállnánk. Fontos, hogy a szóbeli felszólítás nem elég, helyváltoztatásra is szükség van. Ezeket a taktikákat önvédelmi oktatások során tökéletesen elsajátíthatjuk.
Fotó: Kerepeczki Anna
Nem szabad hezitálni!
„Ha veszélyben érezzük magunkat, nem azon kell gondolkozni, hogy mi lesz a következmény, mert akkor értékes perceket és lehetőségeket veszíthetünk el. Miért csinálja? Miért velem? Lesznek-e jogi következményei? Nem számít! Ha fogdos, akkor leállítom, ellököm, segítséget kérek, próbálom védeni magam. Jogunk van védekezni, sőt ahhoz is jogunk van, hogy mást megvédjünk, a lényeg, hogy minél gyorsabban kerüljünk ki ezekből a helyzetekből, és mi ezt meg is tanítjuk az embereknek. Minél több ütést és rúgást kell bevinni annak érdekében, hogy minél több időm legyen menekülni. Gyorsan, hatékonyan kell semlegesíteni a támadót, hogy legyen időnk elfutni, illetve segítséget kérni.”
Az önvédelmi képzéseken való részvétel nem azt jelenti, hogy azonnal a fizikai erőnket kell használni, ha valami szokatlant észlelünk. Ezzel csupán bebiztosítjuk magunkat. „Mindig az elkerülést javaslom elsőkét. Ha tudjuk, akkor kerüljük el a fizikai összecsapást, hiszen egy ilyen helyzet az trauma, fizikailag sérülhetünk. Ha viszont a fizikai kontaktus elkerülhetetlen, de én azt meg tudom oldani, az olyan sikerélményt ad, ami növelheti az önbizalmat. A legfontosabb, hogy tartsuk szem előtt azt, hogy senkinek sincs joga bántani minket, fontos tagjai vagyunk a társadalomnak. Azáltal, hogy valaki végigcsinál egy edzést, megtapasztalják az emberek, hogy van bennük fizikai erő, megismerik a határaikat, sok olyan dolgot tanulnak, ami erősíti az önbizalmukat, az énképüket.”
