Csillagok

A világjárás paradoxonai – interjú Kisgyörgy Évával, Travellinával

Kisgyörgy Éva eredetileg közgazdász, öt éve viszont feladta az alkalmazotti létet, és teljes idejét az utazásnak szenteli. Erről blogot is vezet, Travellina címen, ahol megosztja kalandjait, képeit, és abban is segít, mi hogyan vágjunk bele, ha utazni szeretnénk. Megkerestük, hogy beszélgessünk vele kalandvágyról és honvágyról, az irodai és szabadúszó életről, tervezésről és spontaneitásról.

Ridikül.hu: Az eredeti munkádnak nem sok köze van az utazáshoz, igaz? Honnan jött, hogy mégis minden szabadidődet külföldön töltöd?

Kisgyörgy Éva, Travellina: Valóban, a munkám jóval szárazabb volt – bár én azt is szerettem. A közgazdász-szociológus diploma után négy évig könyvvizsgálóként dolgoztam, aztán két évet New Yorkban töltöttem egy marketing MBA ösztöndíjjal. Hazatérésem után a Telekomnál voltam felelős a tőzsdei jelentésekért másfél évtizeden keresztül.

Fotó: Travellina

Fotó: Travellina

Már az egyetem alatt elfogott a vágy, hogy nekivágjak a nagyvilágnak, de akkor persze még nem volt pénzem nagyon messze jutni, és az utazásszervezés is jóval komplikáltabb volt, mint manapság. Nem voltak fapadosrepjegyek, nem volt még internet, ahol ma már sokkal könnyebb olcsó szállásokat találni. Azért amit lehetett, már akkor is kihoztuk a lehetőségekből. Első „nyugati” utamra egy Interrail igazolvánnyal, az akkoriban kiváltható minimális valutakerettel, no meg amolyan kanapészörfös házigazdáknál vendégeskedve indultam el, csővázas hátizsákban cipelve rengeteg tartós élelmiszert. Akkor ez a fajta extrém alacsony költségvetésű utazás volt a természetes számomra, és imádtam minden percét. Aztán ahogy lett saját keresetem, számomra nem volt kérdés, hogy minden szabadnapot kizárólag utazással töltök.

Ha ennyire kalandvágyó vagy, hogy bírtad ilyen sokáig az irodában? Nem dolgozott benned nagyon ellentétesen ez a két irány?

Ma már számomra is furcsa, de én húsz évig abszolút úgy láttam magam, mint egy született alkalmazottat: legyen egy biztos munkahelyem, ahova bemegyek reggel nyolckor, leülök a gép elé, és egész nap gyártom a táblázatokat. Elképesztően sokat dolgoztam, késő estig, hétvégéken, de közben örömmel szakadtam ki ebből a világból a megérdemelt szabadságokra. Egy pillanatig nem merült fel bennem, hogy lehet másképp élni. Aztán amikor úgy hozta az élet, hogy mégis váltani kényszerültem, valami átkattant bennem, és ma már a szabadúszás a természetes. Én mondjuk egyébként is az a típus vagyok, aki nem sokat agyal azon, hogy „mi lenne, ha…?”, hanem mindig igyekszem az adott helyzetből kihozni a maximumot.

Fotó: Travellina

Fotó: Travellina

Most, hogy a blogból élsz, miket csinálsz pontosan? Fordulhatunk hozzád, ha szeretnénk egy utazást megszervezni? Vagy ha idegenvezetőre van szükségünk?

Egyszerűbb levelekre, kérdésekre szívesen válaszolok, de komplett utazásokat nem szervezek másoknak, és egyelőre nem is tervezek ilyen tevékenységet. Csak a saját utazásaimmal bíbelődöm, de nálam ez elég komplex tevékenység: hetekig, néha hónapokig tervezek egy utat, aztán elutazok, majd szintén hosszadalmas a lecsengése: elrendezgetem a fotókat, megírom részletesen a blogra, készül néhány cikk online és print lapokba, az utóbbi időben videót is gyártok belőle, és amíg ezekkel szöszölök, újra és újra átélem az utat, még jobban rögzülnek az emlékek.

Ilyen részletesen megtervezed az utazásaidat? Vagy hagysz helyet a spontaneitásnak is?

Szerintem elég extrémnek számítok ebben a kérdésben, én meglehetősen alaposan megtervezem a napjaimat, előre lefoglalva minden jegyet és szállást. Amikor utazok, én már csak az élményekre akarok koncentrálni, és felesleges időpazarlásnak érzem, hogy hotelről hotelre járva kérdezgessem az árakat, vagy ne akkor menjek ki a buszpályaudvarra, amikor épp indul egy járat. Ezt olvasván első blikkre azt gondolhatná valaki, hogy atyaég, hova lesz így a spontán élmény. Szerintem a két dolog nem zárja ki egymást. El lehet indulni egy gondosan összerakott tervvel, de semmi nincs kőbe vésve – ha találok egy izgalmas fesztivált, összefutok egy jó fej utazóval, vagy bármi egyéb miatt úgy érzem, borul a terv, azon se idegesítem fel magam, akkor jön az „újratervezés”!

Fotó: Travellina

Fotó: Travellina

Melyik a kedvenc úti célod? Hova mennél vissza bármikor?

New York az abszolút szerelmem. Óriási szerencsének tartom, hogy oda sikerült ösztöndíjat kapnom, így két évet élhettem ebben a szenzációs városban. További mázli volt, hogy később a munkám révén majd minden évben sikerült pár napra visszatérnem, így folyamatosan megismerhettem az új helyeket, figyelhettem a változásokat. Kedvenc városomról komplett útikönyvet is írtam, ami egy külön fülön kapott helyet a weblapon, és ez az egyik legnépszerűbb része a blognak.

Felmerült benned, hogy odaköltözz, és haza se gyere többet?

Az soha nem volt kérdés, hogy nekem itthon van a helyem. Imádtam New Yorkot, és ha anyagilag meg vízummal megoldható lett volna, még pár évig szívesen magamba szívtam volna azt a fantasztikus energiát, amit csak ott találtam meg, de alapvetően nekem Magyarország jelenti az otthont. Amíg éltek a szüleim, egyértelmű volt, hogy nekem dolgom van itthon, mert egyke vagyok, így időskorukban csak rám számíthattak. No és itt vannak a barátaim. Bár az utazásokon rengeteg új ismerősre teszek szert, olyan igazi beszélgetéseket, amelyek során félszavakból megértjük egymást, csak olyanokkal tud folytatni az ember, akikkel van pár éves, pár évtizedes közös múltja.

 

Van valami szokás, amit minden utazás során megteszel, rutin, amihez ragaszkodsz?

Az első száz meglátogatott ország mindegyikéből hoztam helyi zenét – eleinte kazettán, aztán CD-n. Egy idő után, az internet terjedésével, ezt egyre nehezebb lett beszerezni, és bevallom, meglehetősen ritkán hallgattam őket, úgyhogy a jubileumi, 100. ország után feladtam ezt a szokásomat. Egyetlen fix dolog van már csak: minden utazásról írok blogot!

Mit javasolsz azoknak, akik szívesen utaznának többet? Hogy vágjanak bele?

Ó, erről órákat tudnék mesélni! Mivel rengeteg ilyen kérdést szoktam kapni, a három évtizedes utazás rutinját összefoglaltam egy könyvben, a Világutazók kézikönyvében, ahol gyakorlatilag kézen fogom az olvasót, és lépésről lépésre végigveszek minden tudnivalót, ami hasznos egy utazás megtervezéséhez.

De ha csak pár tanácsot kellene kiemelni: érdemes kicsiben kezdeni, például belföldi országjárással vagy környező országok nagyvárosainak felfedezésével. Aztán ahogy nő a tapasztalat, és egyre talpraesettebb az utazó, jöhetnek a távolabbi úti célok. Régi vesszőparipám a szezonon kívüli utazás. Tavaly a karácsonyi bevásárlótumultus elől Portugáliába menekültem, ahol kellemes tavaszi idő volt. Napi 4 euróért lehetett autót bérelni, és kifejezetten színvonalas szállásokat tudtam 20 euróért foglalni. Sehol nem volt tömeg, sőt, sok látványosságnál teljesen egyedül voltam, ami elképzelhetetlen a nyári főszezonban. A másik alapszabály a rugalmasság. Mindig úgy a legdrágább utazni, ha előre eldöntjük, hogy hova és mikor szeretnénk menni. Ehelyett érdemes figyelni a repülőjegy-akciókat, és ha megtehetjük, ahhoz igazítani a vakációt. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy az utazás drága legyen, számtalan mód van arra – a fapados gépektől a lakáscseréig –, hogy fillérekből is lehessen utazni. A lényeg a nyitottság, a kalandvágy, hogy mindenki merjen elindulni – a bloggal és a könyvvel ebben szeretnék minél többeknek segíteni.