Standovárné Bede Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus mesél három tipikus helyzetről:
„A stressz, a munkahelyi, családi zűrök, aggodalmak egyértelműen negatívan hatnak a szexualitásra, csökkentik annak mennyiségét. Sok olyan páciensem van, aki napokig, hetekig halogatja az együttlétet, mert túl fáradtnak érzi magát a szexhez. Előfordul azonban, hogy a párkapcsolatban maga a szex is egy stresszfaktor, mert nem működik tökéletesen, megfelelési kényszert éreznek, félnek tőle, és ilyenkor a sok munka mögé bújnak. Az illető önmagát próbálja kimenteni a szexuális együttlét alól, és a túlhajszoltság, a munka mindig jó búvóhely, mert igaz.
Fotó: iStock.com/nd3000
Más esetekben, ahol a szexualitással nincs gond a párkapcsolatban, a szex egy feloldó tevékenység. Nem stresszelni kéne, hiszen pont a szexszel lehetne relaxálni, feltöltődni, örömet okozni és kapni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az együttlétekkel kéne levezetni a felgyülemlett stresszt. Ilyenkor az illető nem azért bújik össze a párjával, mert vágyik rá, hanem azért, hogy kiadja magából a feszültségét. Zömmel férfiakról van szó, akiknél emiatt a szex mechanikus és fiziológiás aktussá silányul, amiben a másik nem partnerként vesz részt, az ő szerepe tulajdonképpen nem is olyan fontos. Azok a nők, akik ezt megérzik, meg is sértődhetnek azon, hogy a szexualitás nem közös élvezet, nem közös ügy, hanem csupán a férfi stresszlevezető technikájának része. Azt szoktam mondani, hogy az összebújással a szexuális feszültséget kell levezetni, és nem mást – a mindennapi stressz feloldására megvannak a jól bevált egyéb módszerek.
Fotó: iStock.com/nd3000
A harmadik esetet is sokszor tapasztalom kollégáimmal együtt, itt fiatal menedzser típusú, sokat dolgozó férfiakról van szó, akik a stresszt önkielégítéssel vezetik le, még akkor is, ha van párkapcsolatuk. Ilyenkor a nőt még csak nem is használják, hanem pár perc alatt elintézik magukban az ügyet. Ez akár szokássá is válhat, ami hosszú távon károsan hat a párkapcsolati szexre. Az összebújások elkezdenek ritkulni, mert az önkielégítés egyszerűbb és gyorsabb. Az elhanyagolt nők pedig nem értik, miért nem kívánja már őket a párjuk, miért nem ér hozzájuk akár hetekig. Amikor erről a férfiakat megkérdezem, hogy ha ott egy fiatal, csinos barátnő, aki ráadásul vágyik is az együttlétre, akkor miért nem bújnak össze vele, azt válaszolják, hogy az olyan macerás. Az munka, energia, és erre nincs idejük, az önkielégítés során nem kell megfelelni, nem kell odafigyelni a másikra, nem kell félni a kudarctól. Így azonban a férfiak szervezet beáll egy végletekig leegyszerűsített, mechanikus kielégülésre, és sokszor nehezen értik meg, hogy a szex jó esetben nem erről szól. Közös, játékos örömszerzés, élvezet, lazítás, egymás megélése, az érzelmi közösség kifejeződése, és nem magányos fürdőszobai tevékenység. Ha az adott férfi ezt nem látja be, nem hajlandó kimondani, megoldani, változtatni, akkor sajnos van, hogy jobb továbblépni.”
