Minden korszaknak megvolt a maga ideálja, és számtalan kutatás is zajlott már a témában. Az ’50-es években például a nők néhány centivel alacsonyabbak és néhány kilóval könnyebbek voltak, és más volt az átlagos mell- és ruhaméret is.
A lapos mellkastól a nagy mell, nagy fenékig
Érdemes alaposan szemügyre venni, hogy az egyes korszakokban hogyan nézett ki az ideális női test. Néhány évtized is elegendő ahhoz, hogy szemmel látható változások történjenek. Az ókori Egyiptomban egy nő karcsú volt, keskeny vállakkal, magas derékkal és szimmetrikus arccal. Az ókori Görögországban a nőket a férfiak torz változatának tartották, teltek voltak, és fehér bőrűek. A Han-dinasztia idején hódított a karcsú derék, a sápadt bőr, a nagy szemek és a kis lábfejek. Az olasz reneszánsz hölgyei telt keblekkel rendelkeztek, kerek hasuk, széles csípőjük és világos bőrük volt. A viktoriánus Anglia korában a nők kívánatosan teltek voltak, vékony derékkal, és fűzőt viseltek, hogy elérjék a tökéletes alakot. Ez utóbbi ahhoz is hozzájárult, hogy a testükön biológiai változások menjenek végbe. A legérdekesebbnek az 1900-as évek mondhatóak, hiszen néhány évtizedenként változott a női ideál. Az 1920-as évek a lapos mellkasról, az alacsony derékról és a fiús alakról szóltak.
Fotó: iStock.com/Choreograph
Hollywood aranykorában (1930–1950) a homokóraalak, a formás test, a karcsú derék és telt keblek kerültek a középpontba. A ’60-as években többségben voltak a nyúlánk, hajlékony lányok, akiknek hosszú lábaik voltak, és kamaszos fizikummal rendelkeztek. A ’80-as évek már az atletikus, karcsú, de arányos alkatról, a magasságról és az erősebb karokról szólt. A ’90-es évek a nagyon vékony, világos, szinte áttetsző bőrű lányok fénykora volt, akik egyszerre hordoztak magukon fiús és lányos jegyeket is. Napjainkban a lapos has, nagy mell és nagy fenék, és a combrés jellemzi az nőket. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg a viktoriánus korban a fűzőt hívták segítségül a nők, addig ma már egy jó plasztikai sebészt részesítenek előnyben.
Fotó: iStock.com/Dmytro Buianskyi
Az ok: jobban élünk, mint nagyanyáink
Amikor az egyes kutatócsoportok vizsgálódtak a témában, nemcsak azt állapították meg, hogyan változott az emberi fizikum, nyilván a kiváltó okokra is kíváncsiak voltak. A legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy változott az életmódunk. Az étkezés, a munka, a család, minden más, és időről időre ez változni is fog, tehát a test is folyamatosan alakul, ezzel alkalmazkodva a körülményekhez. Ha egy olyan nőt veszünk alapul, aki az egyik világháború alatt volt gyermek, akkor valószínűleg sokat nélkülözött, nem kapta meg a megfelelő tápanyagokat. Ezzel szemben, ha a napjainkra gondolunk, akkor egy csecsemő már az anyaméhben bőséges táplálékot kap, mely segíti a fejlődését. Az ötvenes években a hűtőszekrény még nem volt elterjedt, ez pedig azt jelentette, hogy naponta kellett friss ételt főzni a háziasszonyoknak. Egészségesebben étkeztek, és nem nassoltak a főétkezések között. Nagymamáink nem egy irodában ültek vagy egy pult mellett álltak egész nap. Négy, öt, hat vagy több gyermeket láttak el, főztek rájuk, rohangáltak utánuk, és emellett gondoskodtak a háztartásról. Tehát lényegesen többet mozogtak, plusz a háztartásuk sem volt annyira gépesítve, mint a miénk, komoly fizikai munkát végeztek. Nem meglepő, hogy hozzájuk képest mi már kissé teltebbek vagyunk.
„A termetet, testmagasságot, testsúlyt és annak változásait leggyakrabban a testtömegindex (BMI) mérőszámmal fejezik ki. Az ember növekedését, testalkatának kialakulását genetikai és környezeti tényezők egyaránt befolyásolják – magyarázza Vellainé Takács Krisztina, az ELTE TTK Embertani Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. – Mind a táplálkozás mennyisége, mind a minősége befolyásolhatja a növekedést és a testösszetételt gyermekkorban, amelyet a BMI értékével adnak meg. A BMI az elmúlt 15 évben világszerte a tápláltsági státus megállapításának egyik bevett mérőszáma lett. A fejlett országokban szekuláris trendek figyelhetők meg: 1. A testmagasság egyre növekszik a jobb táplálkozással párhuzamosan (azonban ez a folyamat nem korlátlan, ma már lassul). 2. A nemi érés korábbra tolódik, amit a jobb táplálkozásnak tulajdonítanak. Mindezek mellett az egymástól szocio-ökonómiai tényezőikben eltérő társadalmi csoportok között a nemi érés idejében jelentkező különbségek is az eltérő táplálkozásra/táplálkozási szokásokra vezethetők vissza.”
Fotó: iStock.com/tatchai
Centiket nőttek néhány évtized alatt
Ezzel kapcsolatosan hazánkban is végeztek kutatásokat, melynek eredményei Gyenis Gyula és Joubert Kálmán közös publikációjában olvashatóak. Eszerint vizsgálatokat végeztek 1910 és 1920 között, majd a vizsgálatokat megismételték 60 évvel később, az 1980-as évek elején. „A két vizsgálat testméretadatai nagy különbségeket mutatnak a később vizsgált gyermekek javára, és ezek általában nagyobbak voltak a fiúknál, mint a lányoknál. Különösen a serdülőkorban mutatkoztak nagy eltérések, mert amíg a 6 éves fiúk testmagasságátlagánál a két vizsgálat között 4,27 cm volt a különbség, addig a 10 éveseknél 10,09 cm, a 11 éveseknél 9,95 cm, a 12 éveseknél 11,50 cm, a 13 éveseknél 11,34 cm, a 14 éveseknél 11,20 cm, a 15 éveseknél pedig 10,82 cm. Eiben vizsgálatában a ‘végleges’, a felnőttkori testmagasságnak elfogadott 18 éves kori testmagasságátlag a fiúknál (175,34 cm) 7,89 cm-rel, a lányoknál (162,28) pedig 7,28 cm-rel volt magasabb, mint Bartucz 60 évvel korábban mért mintájában.”
