Egészség

Futás, bringázás és jóga – mindegy mit, csak sportoljunk!

Nem késő felnőttkorban elkezdeni a sportot, hiszen akkor is van mit tanulni a rendszeres edzések révén a kitartásról és az akaraterőről. Csak egy dolgot nem szabad: abbahagyni, mert mindannyian tudjuk, milyen nehéz is tud lenni a visszatérés…

Érdemes már gyerekkorban hozzászoktatni mindenkit a sporthoz, és iskoláskorban kideríteni, hogy mely sportágak passzolnak inkább hozzá. Nem lehet mindenkiből focista vagy balerina, hagyjuk, hogy a gyerek olyasmit váasszon, amihez kedve van, ami illik a személyiségéhez.

Miért is fontos az, hogy szeresse, hogy szeressük a sportot? A sport többek között rendszerre tanít. Össze kell pakolni, felöltözni, elindulni az edzésre, akármilyen az idő, akármilyen a kedvünk. Ez az egyik legnehezebb, hogy hozzáfogjunk. Legalábbis az elején. Mert az világos, hogy még az élsportolóknak is van olyan napjuk, amikor inkább lustálkodnának. Egy edzés kihagyásáról azt gondolnánk, hogy nem baj, be lehet pótolni, legközelebb majd 5 vagy 10 perccel többet futunk vagy ugrálunk, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy az nem ugyanaz. Képzeljük el azokat, akiknek ez az életük: számukra egy-két kihagyott edzés – ha nem is szó szerint, de – akár egy érem elvesztésébe is kerülhet.

Fotó: iStock.com/Popartic

Fotó: iStock.com/Popartic

Persze nem kell mindenkinek élsportolónak lennie, hogy a kimaradt edzés miatt lelkiismeret-furdalása legyen. Elég hozzá, ha egy diéta, vagy életmódváltás miatt kaptunk rá a sportra, és egy átlustálkodott délután miatt máris jöhet a kisördög, amelyik csak azt hajtogatja, hogy ezt az edzést már nem tudjuk bepótolni, ennyivel később érjük el a kívnánt súlyt vagy alakot.

A rendszeresség mellett még kitartást és akaraterőt is nyerhetünk a sportból. Kitartást, hogy lefussuk a kitűzött távot, hogy akkor is felhúzzuk a cipőt, ha legszívesebben csak feküdnénk a takaró alatt, és aludnánk még egy órát. Kitartást a pillanatban, az utolsó száz méterhez, az utolsó 10 kilóhoz. Akaraterőt, hogy megcsináljuk, hogy leküzdjük a nehézségeket, hogy akkor is megcsináljuk, ha úgy érezzük, már semmi erőnk nincs. És akkor valahogy mégis kibírjuk, felemeljük, kinyomjuk, végigfutjuk, és ennél felemelőbb érzés talán nincs is.

Amikor legyőzzük önmagunkat. Amikor olyasmit érünk el, amit addig soha, amit terveztünk, de soha nem gondoltuk, hogy egyszer tényleg meg tudjuk csinálni. Aztán olyan könnyedén teljesítjük, hogy azon csodálkozunk, miért féltünk tőle korábban. Amikor az első futásnál még az egy kilométer is megerőltető, majd azon kapjuk magunkat, hogy már a félmaratonon gondolkozunk…

Fotó: iStock.com/ArthurHidden

Fotó: iStock.com/ArthurHidden

És mikor a sport az életünk részévé válik, nem értjük, hogyan tudtunk addig létezni nélküle. Alig várjuk a következő edzést, hogy menjünk, hogy mozogjunk. Futás, bringázás, úszás, konditerem, kézilabda, jóga – mindegy, hogy mit, csak sportoljunk. Csak egy baj van az egésszel: amilyen nehéz hozzászokni, olyan könnyű abbahagyni. És itt nem az élsportolókról van szó, azt nem tudjuk, náluk mi a helyzet. De mi, hétköznapi emberek sajnos nagyon gyorsan visszaszokunk a kényelmes, sportmentes élethez, még akkor is, ha tudjuk, hogy menni kellene. Ha sikerülne ezt az állapotot elkerülni, az életünk része maradna a sport. Ahogyan azt a lelkünk mélyén mindig is szerettük volna…

A témával Életem a sport címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül ma is 17 óra 10 perckor kezdődő adása. A stúdióban beszélget dr. Lénárt Ágota, Dávid Petra és Risztov Éva, de meglepetés férfi vendég is érkezik a műsorba.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.