Alkalmazkodó hormonok
Alapvetően szervezetünkben folyamatosan termelődnek azok a hormonok, amelyek a ciklusunkért felelősek. Ezek azonban nemcsak a napszaknak, de a kornak, évszaknak, hőmérsékletnek megfelelően finomhangolódnak. Az agyalapi mirigy szabályozza a különböző hormontermelő szervek működését, ám az ő főnöke, a hipotalamusz folyamatosan monitorozza egészségi állapotunkat, stressz-szintünket, és egy sor egyéb tényezőt is figyelembe vesz.
Fotó: iStock.com/iascic
Ezek alapján, ha úgy látja jónak, kiadja a stop parancsot az agyalapi mirigynek, ami továbbítja azt petefészkeinknek. A menstruációs ciklus alapvető célja a szaporodás, amihez bizony szükség van egészséges szervezetre és tartalékra is. Bármilyen vészhelyzet képes leállítani a szaporodási parancsot, hiszen utódunk veszélynek lenne kitéve, vagy nem is lennénk képesek kihordani, és ezzel magunknak is ártanánk. Ilyen veszélyhelyzetet okozhatnak betegségek, de a drasztikus diéta vagy a túlzásba vitt sport is – ám jó tudni, hogy az elhízás ugyanilyen rossz hatással lehet a hormonháztartásunkra! Ha a szervezetnek nincsenek tartalékai, például túl soványak vagyunk, túl szigorú fogyókúrát tartunk, vagy extrém nagy megerőltetésnek vagyunk kitéve – például versenysportolunk –, esetleg túl hideg van, akkor túlélő üzemmódba kapcsolunk: a cél a fennmaradás, és nem a szaporodás.
Külső-belső környezet
Nem mindegy, nőként milyen éghajlaton élünk. Az eszkimóknál például télen annyira hideg van, hogy nem is menstruálnak, a szervezet nem látja értelmét. Tavasszal aztán, ahogy melegszik az idő, és a természet is feléled, úgy a nők menzesze is visszatér. Ugyanez történik akkor is, ha túl sok feszültséggel kell megküzdenünk, munkahelyi vagy párkapcsolati problémáink vannak, gyászolunk, vagy más sokkhatás alatt állunk. A lényeg azonban nem a minket ért hatás erősségében van, hanem abban, hogyan reagálunk rá, mennyire tartjuk fontosnak az adott veszteséget. Elég a létbizonytalanság, a meddőségtől való rettegés, vagy más stresszhelyzet, ami számunkra nagy kudarcot jelent, és máris elmarad a tüszőrepedés.
Fotó: iStock.com/iascic
A sportolók és a menzesz
A sport esetében ismét a hormonháztartás érzékeny egyensúlya borul fel, túl sok tesztoszteron termelődik, ezért ritkább lehet a menstruáció, vagy el is maradhat. Azok a tornászok, korcsolyázók, úszók, táncosok, akik kiskorukban kezdenek versenyezni, sokszor csak 18-20 éves korukban kezdenek menstruálni, és az intenzív edzések mellett ezután is gyakran kimaradhat egy-egy vérzés. Ha mégis megjön rendszeresen, akkor az edzők gondoskodnak arról, hogy a szervezetet megterhelő vérzés ne egy fontos verseny időpontjára essen. Klinikai vizsgálatok is kimutatták, hogy kemény edzések ide vagy oda, a várható vérzés előtt 6-8 nappal a hormonok már hatással vannak a teljesítményre, nagyobb a sérülések esélye, a menzesz közepén erősen lecsökken a teljesítőképesség, majd a nehéz napok elmúltával meredeken emelkedik fölfelé. Azok a női sportolók eredményesebbek, akik gyógyszerek segítségével kordában tartják hormonháztartásukat, és ezáltal késleltetni is tudják a vérzést, ha egy verseny úgy kívánja.
