Sokszor már az első randi végén el kell döntenünk, hogy bevállaljuk-e a másodikat, vagy sem. Pedig az első találkozás sokszorosan problémás szokott lenni, a sok feszengés egy ismeretlennel, akit próbálunk megismerni és próbáljuk neki megmutatni a legjobb oldalunkat. S alig várjuk, hogy végre kifújjuk magunkat és feldolgozzuk a történteket. Mégis: döntenünk kell. Vagy ott, a kapuban, vagy két nappal később. De hogyan?
Gondoljuk végig a randin történteket. Például gondoljunk vissza, hogy hogyan éreztük magunkat. Flörtöltünk a partnerünkkel csak úgy, magunktól? Ő hogyan reagált? Flörtölt velünk a másik? Tolakodónak éreztük, vagy inkább tetszett és jólesett? Ha pozitívnak érezzük, húzzunk egy strigulát a második randi javára.
Fotó: Unsplash/João Silas
Milyen volt a beszélgetések közötti csend? Kínos és kellemetlen? Vagy izgalmas és tartalmas? Gondoljuk végig ezt is, és ha úgy látjuk, hogy a csend inkább tartalmasabbá tette az estét, nem pedig zavaró, akkor mehet a pont a második találkozónak.
Ha az első beszélgetés közben és után sem jut eszünkbe, hogy összehasonlítgassuk mással, az exünkkel, vagy bárkivel, hanem csak egyszerűen jól éreztük magunkat vele és talán eszünkbe sem jut senki az újdonsült ismerősünkön kívül, akkor bizony már három-nullra vezet a második randevú.
De ugyanígy jelezheti az unalmat, ha folyton a telefonunkat nézegetjük, ha nem kaptunk elég figyelmet vagy tiszteletet, akkor ne erőltessük a következő alkalmat. Ha viszont királynőként kezeltek, ne zárkózzunk el a folytatástól!
