Te + Én

A szerelem mégsem elég?

Nem. A szerelem nem elég egy életre, rengeteg más is kell hozzá, olyan dolgok, melyek szükségével elviekben még tisztában is vagyunk, tudjuk a tananyagot, a gyakorlatban azonban már ritkábban tudjuk alkalmazni őket.

Sosem működhet egy olyan kapcsolat, amelyikben a szerelem megvan ugyan, de egyéb értékek hiányoznak, abból sosem lehet tartós elköteleződés, csak átmeneti szenvedélyes önmarcangolás, amikor a felek nem tudnak megnyugodni és elköteleződni egymás mellett, csak a mennyekbe emelni vagy épp a pokolba taszítani a másikat, megtartani itt a földön már nem.

A szerelem és a párkapcsolat közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, sokan képtelenek elhagyni egy rossz, működésképtelen párkapcsolatot, hiszen szeretik egymást, mások viszont elhagynak egy jó kapcsolatot, mivel már nem szerelmesek, pedig minden más tökéletesen működik köztük. De azt gondolják, azt hiszik, valójában nem erre vágynak.

Fotó: iStock.com/m-gucci

Fotó: iStock.com/m-gucci

A szakértő válaszol

Kozma-Vizkeleti Dániel klinikai szakpszichológust, kiképző család-pszichoterapeutát hívtuk a segítségünkre, s megkérdeztük tőle: a szerelem tényleg nem elég?

„Nem, hiszen néhány év alatt átadja a helyét egy szenvedélyében csillapultabb érzésnek, a szeretetnek. A szerelem egy kapcsolat létrejöttéhez, az elköteleződéshez elég – a hosszú távú fenntartáshoz másra is szükség van:

Odafigyelésre. Meghallgatni párunkat, figyelni a mondandójára, megérteni a szükségleteit, és minél többször reagálni is rájuk.

Nyílt kommunikációra. A szerelem idején édes játék a sejtetés, a célozgatás, és hatalmas ajándék, hogy ráérzünk egymásra, szinte kitaláljuk egymás gondolatait. Később szükség lesz arra, hogy egyértelműségre törekedve üzenjünk egymásnak, mi az, ami számunkra tényleg fontos.

Fotó: iStock.com/m-gucci

Fotó: iStock.com/m-gucci

Alkalmazkodásra. Olyan kultúrában élünk, ahol az ÉN igényeim, az ÉN elvárásaim, az ÉN szándékaim, az ÉN vágyaim és az ÉN elképzeléseim kiemelkedő jelentőségűek. Kapcsolatban élve kölcsönösen, egymásra utalva, egymás helyzetét kölcsönösen lehetővé téve alakítjuk a közös célokat, a közös szándékokat – ehhez gyakran érdemes távolabbra tekintenünk saját magunknál.

Biztonságérzetre. A kapcsolatban is a biztonságot az állandóság, a kiszámíthatóság, a stabilitás teremti meg. Mivel manapság különösen változáshangsúlyú korban élünk, érdemes áldozni az állandó dolgokra is.

Rugalmasságra. Hiszen annyi minden változik, mi is változunk – a kapcsolatunk sem marad változatlan, ám hogy a változást ijesztőnek vagy épp lehetőségnek fogjuk fel, rajtunk múlik.

Személyességre. A személyes kapcsolat csak személyes együttlét révén épül. Nem, nem elég az sms. Nem, nem elég a chat. Nem, nem elég az egy légtérben levés. Közösen átélt élmények lesznek a közös kincsestár legértékesebb darabjai.

És a szeretet kifejezésére. Szavakkal, gesztusokkal, együtt töltött idővel, érintésekkel, szívességekkel, figyelmességgel, ajándékokkal. Ha a kapcsolat elején mindketten nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy elnyerjük a másik figyelmét – vajon miből gondoljuk, hogy a kapcsolat létrejöttével nincs szükségünk erre?”