Csillagok

Akik egyszerűen többet tudnak a világról: az indigógyerekek

Vajon tényleg léteznek különleges pszichológiai és spirituális képességekkel bíró gyerekek, akik ősi tudással születtek e világra, vagy csak felnagyítjuk a gyermekkorban természetes érzékenységet?

Az indigógyerekekről először a nyolcvanas években hallhattunk, amikor Nancy Ann Tappe auralátó írt róluk könyvében – Tappe azt állította, hogy léteznek olyan gyerekek, akiknek aurája indigókék színű, sőt, a tíz éven aluli gyerekek nagy része ilyen. Indigógyerekeknek vagy kristálygyerekeknek nevezik őket, akik lehet, hogy nehezebben kezelhetők, nem fogadják el a tekintélyt, nagy az igazságérzetük, és öntudatosabbak társaiknál, de többet is tudnak a világról, és nagy önbizalommal, természetességgel használják különleges képességeiket. Ezek közé tartozhat az auralátás, a közeli vagy távoi jövő megjósolása, képzeletbeli barátokkal, angyalokkal való társalgás. Szokatlan megérzések, kreativitás és érzékenység jellemzi őket. A legtöbbjük beilleszkedési és tanulási zavarokkal küzd, sőt, diagnosztizálhatják is őket Asperger-szindrómával vagy figyelemzavarral.

Fotó: iStock.com/cookelma

Fotó: iStock.com/cookelma

Milyen különleges képességeik vannak?

Abban nincs egyetértés, hogy az indigógyerekek miért vannak ezen a világon. Sokak szerint azért, hogy jobbá tegyék, mások azt gondolják, egy új, fejlettebb létforma előhírnökei ők, akiket nem szabad összetörni a hagyományos nevelési eszközökkel. Egyes elméletek szerint minden kilencvenes években született gyerek a homlokcsakra vagy harmadik szem színével, kék színű aurával érkezik a világra, mégpedig azért, hogy a világ figyelmét felhívja a spiritualitásra. Az indigógyerekek abban is eltérnek egymástól, hogy miben különlegesek. Alapvetően természetesen minden gyerek egy csoda, és érzékenységük folytán sokkal mélyebben, szélesebben láthatják a világot, mint mi, felnőttek. Az indigógyerekek azonban ezen is felülemelkednek, elképesztően kreatívak már kicsi koruktól, például olyan dolgokat, alakokat, történéseket rajzohatnak le, amiket mi nem is érzékelünk. Sok indigógyerek mellett a felnőttek kényelmetlenül érzik magukat, mert olyan, mintha a gyerkőc a veséjükbe látna – olykor pedig ki is mondja, amit gondol. Emellett az indigógyerekek előre jelezhetik a halált, a születést, egy baba megfoganását, balesetet, de nagy családi örömöt is, sőt, elveszettnek hitt tárgyak helyét is ismerik. A közelükben az árammal működő készülékek megbokrosodhatnak, például bekapcsol magától a tévé vagy épp megzavarodik a rádióadás.

Fotó:  iStock.com/Feverpitched

Fotó: iStock.com/Feverpitched

Két világ között

Az indigógyerek meghatározásnak nagy veszélye is van. Mivel ezek a gyerekek gyakran figyelem- vagy magatartászavarral küzdenek, nehezen illeszkednek be a közösségbe, és nem tűrik a „csak mert” típusú szabályokat, kereteket, nevelésük nehéz lehet. Eleve meg kell tanulnunk úgy nevelni őket, hogy nem az erőnket, hatalmunkat fitogtatjuk, és nem a megszokott, korlátozó, magyarázat nélkül szabályozó módszereinket használjuk. Sokkal inkább meg kell értenünk őket, a lelkükbe látni, kommunikálni velük – ha kinevetjük, lekicsinyeljük vagy butának tituláljuk őket, magukba fordulnak, és elzárkóznak előlünk. Azt azonban minden szeretetünk mellett tudnunk kell, hogy a gyerekünknek mi a legjobb. Nem élhet magányosan, meg kell tanulnia beilleszkedni az óvodai, iskolai közösségbe, betartani a mindenkire érvényes szabályokat, megvédeni magát a sérülésektől, és még sorolhatnánk. Ha kimutathatóan tanulási vagy magatartási zavarokkal küzd, vizsgáltassuk ki, és tartsuk be az orvos vagy pszichológus által javasolt kezelést. Nem változtat különleges képességein az oltás (sőt, az életét védjük vele), a gyógyszer, a hagyományos iskolai tanulás, sőt a fegyelmezés sem – a mi dolgunk szülőként biztonságos világot nyújtanunk gyermekünknek.