Siker

Varázskezek-sorozat: Ékszerek fűből, fából

A természet csodás dolgokkal ajándékoz meg minket. Miért ne lehetne ezeket ékszerként viselni? Ezen a vonalon indult el Egyedné Anna is. Művészi életútjáról, az alkotási folyamatokról és az ékszerkészítés rejtelmeiről beszélgettünk.

„Elég kacskaringós volt az utam idáig – meséli Anna. – Mindig szerettem alkotni. Gyermekként mindennel rajzoltam, amit megkaparintottam: szemceruzával, virágszirmokkal, levelekkel, téglával, földdel, persze ceruzával is. Mindent megvarrtam a családnak a fehérneműtől a nagykabátig, lakásdekorációig. Nagyon szerettem varrni, de ma már nincs rá időm. Megtanultam a Tiffany-technikát is, az ajtóba terveztem és készítettem ablakbetétet, lámpát. Nem riadtam vissza a csempézéstől, fodrászkodástól sem. Persze mindent csak saját és a családom örömére, hasznára. Az ékszerkészítés hobbiként kezdődött, de ma már vállalkozóként alkotok. A Dana ékszer az életem része lett. Hazaértem.”

Fotó: Egyedné Anna

Fotó: Egyedné Anna

Amivel átadható a séták öröme

Ahogy az lenni szokott, hobbiként indult és szerelem lett belőle „Ékszert 5 évvel ezelőtt készítettem először. A legkisebb lányom szeretett volna egy medált, amit én elképzeltem, milyen lenne vékony drótból elkészítve. Kutattam, lehet-e kapni ilyen drótot, hogyan tudnám elkészíteni, innen már nem volt megállás. Ásványokból, drótból alkottam az ékszereket. Az ásványokat nagyon szeretem a változatos színük, mintájuk miatt. A virágok, levelek, fadarabkák, ásványok a legkedvesebbek. Mindegyik más, gyönyörű, és hordozza a természet harmóniáját. Mindent autodidakta módon tanultam az interneten keresgélve, próbálgatva. Keresgélés közben találtam rá olyan ékszerre, amiben kis növény volt gyantába ágyazva, mintha borostyán lenne. Ez is szerelem volt első látásra. Tudtam, hogy megtaláltam azt a módszert, amivel átadhatom az embereknek a természet szépségét. Rengeteget kísérleteztem. Egyrészt ebből nem létezik tanfolyam. Angol nyelvű oktatóvideók vannak, de az általuk használt alapanyagot Magyarországon nem lehet kapni. Meg kellett keresnem, a hazai anyagok közül mi alkalmas erre a feladatra. Sok-sok darab végezte a kukában. Másrészt mindig törekedtem arra, hogy ne másoljak. Valami olyat szerettem volna, amit csak én csinálok, hozzátenni valamit, ami különleges. Lassan kialakítottam azt a stílust, ami az egyéniségemhez illik. Ezernyi ötlet kavarog a fejemben, ami még megvalósításra vár.”

Buborékba zárt természet

„A módszert én neveztem el így, mert a műgyantás technika elnevezés nem tetszett. A ‘mű’ szót nem szeretem itt, bár igaz. Nincs annyi időnk, mint a természetnek. Nagyon szeretek kirándulni. Ilyenkor ha meglátok valami szépséget, akkor elképzelem, hogy mi lehetne belőle. Bükkaranyoson, erdő szélén élek. Erősen kötődöm a Bükkhöz, ezért ott, az erdőben, a mezőn és a kertemben gyűjtöm a természeti kincsek nagy részét. Különlegességem az, hogy a drót ékszert ötvöztem a borostyántechnikával. A vásárlóim is nagyon szeretik őket.

Szívesen festek hátteret a növények mögé, így olyan, mintha ott hasalnánk a réten. Terveztem fakeretes ékszereket is, melyeknek az ablakos ékszerek nevet adtam, hiszen olyan, mintha az ablakból néznénk a természetre. A gömb formába zárt mini világ is közel áll hozzám. Nem volt egyszerű elkészíteni, mert ki kellett találnom azt, hogyan maradjanak a gömb alján az apróságok úgy, ahogyan én szeretném. A legújabb ékszerek világszinten is különlegességek. Tasi Zsuzsanna festőművésszel közösen alkotunk. Ő virágsziromra, levélre alkot miniatűr olajfestményeket, én pedig ékszerré varázsolom őket. Ilyenkor mindig nagyon izgulok, nehogy elrontsam a leheletvékony, törékeny csodákat.”

Fotó: Egyedné Anna

Fotó: Egyedné Anna

Ha valaki megkérdezi, hogy mennyi idő egy ékszer elkészítése, Anna csak nehezen tud választ adni. „Többnapos, akár többhetes munkák is lehetnek. A növényeket préselni kell, majd válogatni. A gyantát általában több rétegben kell önteni. Az öntvényeket csiszolni, polírozni, festeni, akasztóval ellátni, esetleg dróttal körbeölelni, vagy makraméval karkötővé kell alakítani. ‘Az emlékek őre’ darabokat például csak akkor vagyok hajlandó elkezdeni, ha teljes a nyugalom körülöttem, és harmóniában vagyok magammal. A rám bízott féltett kincsekkel nem kezdhetem újra, tehát csak egy lehetőségem van. Mindig a tökéletességre törekszem.” És hogy miért lehet jó ajándék egy ilyen típusú ékszer? „Jó érzéseket, szép emlékeket ébreszt bennük. Nagyon szeretek vörösrézből alkotni. Gyönyörű meleg színe van, sötétedik, de ha viseljük, akkor újra fénylik a felülete. Viselőjével él. A műgyantával a legnehezebb dolgozni, de nagyon látványos a végeredmény, azt azért szeretem. Mindegyiket szeretem. Mindet másért. Kedvenc színem sincs. Hogyan is lehetne közülük választani?”

Tanulni sosem késő!

Akik érzi magukban a művészi vénát, de még bátortalanok, azok számára Anna csak egy egyszerű tanácsot ad. „Bátran keresgéljenek, kísérletezzenek, keressék a saját útjukat. Mindig újítsanak! Soha sem késő tanulni. Most tanulok ötvösnek azért, hogy jobban menjen a tervezés, és használhassak ezüstöt. Tervezzenek! Kezdjék el! Ha nem sikerül, majd módosítják, javítják a dolgaikat. Talán nem tartanék itt, ha egy kedves ismerősöm nem mondta volna nekem, hogy ‘Kezdd már el! Csináld! Ha nem jó, majd változtatsz rajta.’ Még ma is várnék a tökéletes pillanatra.”