Otthon

Első látásra szerelem: az igazi otthon egyik legbiztosabb ismérve

Érdekes dolog, hogy ki hol érzi magát otthon. Mert sokszor azt gondolnánk, hogy bárki, bárhol otthon lehet, csak legyen egy hely, ahová hazamegy munka után, egy hely, ahol álomra tudja hajtani a fejét. Pedig az otthon ennél sokkal több.

Az igazi otthon számomra mindig is a családi házunk marad Szolnok megyében. Ott nőttem fel, onnan költöztem el, és a mai napig az a „haza”. A friss kakaóscsiga- és kenyérillat, a gyerekkor, a sok játék, a házi feladatok és anya meg apa. Na jó, meg a két testvérem (de csak akkor, amikor éppen nem arról győzködtek, hogy menjek már ki játszani, pedig én nem is akartam. De egy középső gyerek mikor mond nemet?).

Állandóan úton

Éltem már több városban, sok lakásban. Egyetemistaként szinte minden évben másik albérletbe költöztem. Nem bántam a a váltást, legalább minden évben leselejteztem a cuccaimat, és természetesen újakat is vehettem, mert egy újabb szobát vagy lakást kellett berendeznem. Mindig is imádtam a szőnyegek és konyhai felszerelések között böngészni, elképzelni, hogy melyik szín melyikkel passzolna, hogy milyen képet bír még el az előszoba stílusa, és hogy a szobába hová kerülhet még egy virág. A nem is tudom mennyiből kettő volt az otthonom, ahol bármikor, bármennyi időt el tudtam tölteni, ahol feltöltődtem, ahol igazán kipihentem magam. Ahol szerettem otthon lenni.

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Nem találtam a helyem

Később sem lett vége az állandó költözésnek. Szeged után éltem Budapesten  itt valahogy nem tudtam megszokni. Két lakásban is laktam, mindkettő szép volt, és ahogy a hirdetésekben szokták írni: „jól felszerelt, nemrég felújított”. Nem is ezzel volt a baj, minden bizonnyal inkább velem, mert egyszerűen nem találtam a helyem. Volt munkám, volt albérletem, de az elsőt egyáltalán nem hívnám otthonnak, a másodikat inkább, de azt is csak azért, mert együtt laktam a barátnőmmel, és miatta már inkább otthonná változott. Volt benne szeretet és sok nevetés.

Majd jött egy nagy váltás, irány Anglia, kisváros, két albérlet, a második egy garzon. De nem az igazi. Végül is szerettem hazamenni munka után, szépen be is rendeztem, színes szőnyeggel,  ágytakaróval és párnákkal, amolyan bohém stílust kapott, de valami mégis hiányzott. Pontosan az a plusz, amitől otthonná vált volna. Pedig ránézésre én voltam, de valahogy mégsem.

Viszonzott szerelem

És jött a nagy szerelem: London. Első látásra, de szó szerint. Ahogy leszálltam a vonatról, különös érzés fogott el. Mintha már jártam volna ott, pedig még sohasem. Nem tudom megmondani, mi volt az, amitől ezt éreztem, de olyan biztos voltam benne, mint a nevemben, vagy hogy életem egyik legjobb döntése volt, amikor úgy határoztam: oda szeretnék költözni.

Fotó: iStock.com/Jacob-Ammentorp-Lund

Fotó: iStock.com/Jacob-Ammentorp-Lund

Egy olyan albérletet találtam, amit még éppen felújítottak. A kőművesek mutatták a vakolatlan helyiségekben, hogy hol lesz majd járólap, hol padlószőnyeg, kb. itt a vécé, ott egy nagy zuhanykabin, a konyhában majd lesz tűzhely, a hűtő meg ott lesz, amögött a fal mögött. Elképzeltem, elképzeltük, beköltöztünk. Tényleg minden ott volt, ahol mondták. Vadonatúj bútorok, festékszag, és az az érzés. A biztonság és a biztos tudat, hogy igen, ez az a hely.

Nem csalódtam Londonban. Ahogy írtam, az első pillanattól imádtuk egymást. Pedig előtte sokan mondták, hogy ne menjek oda, mert nagy, mert gyors, mert drága. Nem érdekel – válaszoltam, hiszen ők nem is sejtették, amit én is csak alig: a vonzalmat, ami a fizikai kapcsolódáskor világosodott meg bennem.

Valami ilyesmi lehet az is, amikor valaki rátalál arra a helyre, országra, városra, házra vagy lakásra, esetleg szobára vagy lakóautóra, amibe ha belép, ugyanazt érzi, mint amit én éreztem akkor. A befogadást, az elfogadást, a vonzalmat, a hívószót, a szeretetet, a védelmet. A tudatot, hogy ott van a mi helyünk.

Most megint Budapesten élek, a második lakásban lakom. A barátomnál, a barátommal. Egy szavam sincs, miatta otthon érzem magam minden nap. És nemcsak miatta, de most jól érzem magam a városban. Megtalálom benne a helyem. És hogy visszavágyom-e Londonba? Néha igen. Olykor honvágyam van oda. Különös, nem?

A témával Otthon, édes otthon címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül mai, 17 óra 10 perckor kezdődő adása. A vendégek Kenéz Tünde, Peller Anna és Boldizsár Kata lesznek, valamint meglepetésvendég is érkezik a stúdióba!

A legutóbbi adást pedig ezen a linken tudjuk megnézni.