Amióta fogyaszt a társadalmunk, úgy rendesen, elképesztő mennyiségű (fölösleges) holmit vásárolunk, ami egyrészt persze iszonyat jó, mert nem csak örömet szerzünk magunknak (a környezetünknek?), élénkítjük a gazdaságot, munkát adunk másoknak (hogy most pontosan kinek és milyen munkát, azt hagyjuk, gondoljunk itt és most a kiskereskedőkre). Másrészt viszont káros is ez a sok vásárlás önmagunkra és a környezetre nézve: minden egyes új ruhával hamis illúzióba kergetjük magunkat, másrészt elképesztő terheket ró ez a sok holmi a természetre, kezdve a műanyag előállításától, a vízszennyező textilfestésen keresztül egészen a szállítás hosszú útjainak a bolygónkra gyakorolt hatásáig. Amerikában a gyűjtőszenvedély mára olyan méreteket öltött, hogy emberek egyszerűen nem férnek el a saját, amúgy nem kicsi, sőt, egyre növekvő házaikban, hanem külön raktárakat bérelnek a felhalmozott és utána sosem használt, elfeledett cuccaik számára.
Szabaduljunk meg!
A vásárlási szenvedélyünkkel egyidős az a vágyunk, hogy megszabaduljunk felesleges tárgyainktól. Ezt a teret régebben bolhapiacnak hívták, ide mindenki kivihette megunt kacatjait, esetleg értékeit, s egy jelképes összegért megszabadulhatott tőlük, azt érezve, hogy mégsem volt teljesen fölösleges megvásárolni vagy megörökölni őket. Persze még ma is működnek, de az már nem az igazi, mert nem azonnal vannak, akkor, amikor ránk tör a vásárolhatnék, hanem várni kell rájuk, sőt el is kell közlekedni odáig. De van megoldás minden bajunkra, hiszen a modern társadalom kifejlesztette azokat az internetes platformokat, melyek segítségével megszabadulhatunk felesleges cuccainktól, úgy, hogy még pénzt is kapunk értük!
Egy időben gyűjtöttem azokat a tematikus csoportokat a Facebookon, melyek árulnak valamit: babaruhákat, vintage, retró holmikat, könyveket, vagy kifejezetten egy-egy márkára szakosodtak, esetleg nagyáruházak termékeit adták-vették. A kedvencem a 100 forintos csoport, ahol tényleg minden kacat 100 forintba kerül! Imádom!
Az egyik legnagyobb felfedezésem azonban egy angol nyelvű budapesti csoport, melybe főleg itt élő külföldi egyetemisták árulják azokat a cuccaikat, amiket már nem tudnak magukkal vinni haza, vagy a következő városba: jellemzően kisebb konyhai felszerelések, szőnyegek, videojátékok, de ki lehet fogni nagyon olcsón háztartási gépeket, ötezer forintos bőrkanapékat vagy esetleg autókat is. Tipikusan június, szemeszter vége és szeptember környékén van nagy mozgás, de gyakorlatilag egész évben pörög. Van innen polcom, macskaházam, rengeteg ruhám, poharam, de még elő szobanövényem is! Egyszerűen csodálatos, mert gyakorlatilag az összes többi csoporttól meg tudtam szabadulni ez által.
Miért annyira fantasztikusak ezek a csoportok?
Hát mert lehet vásárolni! Olyan, mintha egy boltban, bolhapiacon nézelődnénk, csak itt végtelen mennyiségű holmi vár ránk. Aztán ott van még az áruk, néha tényleg egy új árának töredékéért hozzá lehet jutni a termékhez, mely kitűnő állapotban van. Ezzel nem csak önmagunknak és a pénztárcánknak teszünk jót, hanem a bolygónak is, hisz nem termelünk szemetet és új helyett egy már legyártottat veszünk meg. Meg persze jól jár az eladó is, akinél nem porosodik tovább a holmi.
Mik a hátrányai?
Idő. Igen, mivel rengeteg, amúgy hasznosan is eltölthető időt pazarolok el internetes böngészéssel, de hát ki nem, igaz? Mert egyszerűen jólesik: ez is egyfajta kukkolás, benézek mások otthonába, életébe, miket vettek, miket adnak el, hogy fogalmazzák meg a hirdetéseket, mennyi pénz kérnek érte. Szerintem ez mind nagyon érdekes. Ám eladóként is rengeteg idő, míg az ember befényképezi, feltölti, megírja, élesíti a termékeket, mert habár egyszerűnek és gyorsnak tűnik, higgyük el, valójában nem az!
S ott van még ennek az összes csereberének, adok-veszeknek az a veszélye, hogy olykor figyelmetlenek vagyunk és belefutunk egy csalóba. Ezért ha lehet, találkozzunk mindig az eladóval egy semleges helyen, s nézzük meg jó alaposan az árut!