Siker

„Hiszek abban, hogy a dizájnnak lehet társadalomformáló ereje”

Szalkai Dániel egy tehetséges fiatal srác, akinek nagyon divatos szakmája van, formatervezőként végzett a MOME-n, ám úgy döntött, mégsem lesz belőle budapesti hipszter, hanem más utakon bontakoztatja ki a tehetségét: létrehozta a MAACRAFT-ot, a műhelyt, ahol autista fiatalok készítenek különleges használati tárgyakat. Dizájnról, esztétikáról és társadalmi felelősségvállalásról is beszélgettünk egy szép őszi délutánon.

Én alapvetően mint dizájner képviselem azt a fajta társadalmi jelenséget és társadalmi ügyet, amit autizmusnak hívunk. Ez egy különleges együttállás amiatt, hogy a dizájn egy olyan alkalmazott kommunikációs/művészeti ág, ami inkább a produktum esztétikai minőségéért felel. Ehhez képest én mint tervező az együttállásnak azt a formáját szeretem, ami egyfajta csatornaként használja a dizájnt és a dizájner személyért, így alkalmassá válik arra, hogy komoly társadalmi üzenetek átmenjenek a fogyasztói oldalra.

Fotó: Szakály Fruzsina

Fotó: Szakály Fruzsina

Én azt vallom, hogy a dizájnernek nemcsak az a feladata, hogy jól nézzen ki egy tárgy, mondjuk egy pohár (habár nyilván kell esztétikai, formai, aránybeli látásmód ebben a szakmában), de felelős azért is, hogyan készül el, mi lesz a termék útja. Egy tárgy igenis kifejezhet  olyan társadalmi gondolatot, mely megragadhat a felhasználó fejében, aki ezzel nemcsak egy terméket vásárol, hanem felelősséget is vállal másokért. Sok sikeres példa mutatja, hogy működhet a fogyasztói társadalomban az esélyegyenlőség elve. Ha egy terméknek megvan a mélysége, akkor az esztétikai értékén túl egy plusztöltetet is adhat. Engem ez a plusz érdekel, ezért foglalkozom egy társadalmi jelenséggel, az autizmussal és a belőle fakadó helyzetekkel. Szerencsés vagyok, hogy a szakmámat is bele tudtam építeni ebbe a küzdelembe. Hiszek abban, hogy a dizájnnak van társadalomformáló ereje.

Mit kap a vásárló a pénzéért?

Ha bennünket felkeres valaki, megpróbáljuk tudomására hozni, hogy ezek a tárgyak különleges módon készülnek: autista fiatalok egy csoportja saját kis műhelyben kézzel készíti el az adott terméket, és olyan anyagokkal, módszerekkel dolgoznak, ami direkt rájuk lett szabva, így kapnak a téri kiterjedésen és az esztétikai minőségen túl még plusztöltetet is. De persze ez nem kényszer a vásárlókra nézve, csak akkor kerül szóba, ha őket ezt megérinti, és akarnak ezzel találkozni.
Mint ahogy más társadalmilag felelős termékeknél, a MAACRAFT termékeknél is némileg magasabb az ár. A vásárló itt is a méltányos fizetéseket és egyfajta donációs különbözetet fizeti meg, amiért cserébe tudja, hogy a tárgy fenntartható módon, a dolgozók kihasználása nélkül készült. 

Hogyan kerültél közel az autizmushoz mint betegséghez?

Évekig éltem a pesti diákok gondtalan életét, de ezzel párhuzamosan volt egy másik életem otthon Miskolcon, ami a családomról szólt. A bátyám autista, s a szüleim mindent megtettek azért, hogy teremtsenek számára egy olyan környezetet, amiben létezni tud: élni, dolgozni, barátkozni, tanulni. Ezért hoztak létre egy szervezetet, amely az évek során egy nagy szolgáltatóegységgé nőtte ki magát. Itt megkapnak mindent, amire az autizmussal élőknek szükségük van: védett közösséget, saját teret, egyéni fejlesztést, érdekképviseletet, és munkalehetőséget, melyek közül az egyik a MAACRAFT. Ezek mind azt szolgálják, hogy egy periférikus életutat bejárt autista és/vagy értelmi sérült fiatal teljesebb életet tudjon élni.

Fotó: Szakály Fruzsina

Fotó: Szakály Fruzsina

Az én családi körülményeimhez hozzájárult, hogy a MOME, ahol végeztem mint formatervező, egy rendkívül szabad szellemű műhely, s azon túl, hogy megtanultunk rajzolni, anyaggal bánni, nagyon sok pluszt kaptunk. Amikor én odajártam, volt egy korosztály, akiket elkezdett foglalkoztatni a szociális dizájn, az egyetemes tervezés és társadalmi esélyegyenlőség. Csomó olyan projekt nőtt ki ebből – a MAACRAFT-ot is idesorolva –, mely kifejezetten a hazai hátrányos helyzetű embereknek próbál olyan modellt felvázolni, amelyben a dizájn mint hozzáadott tartalom erősen jelen van. 

Hogyan fogtál neki ennek a műhelynek?

Gyűjtöttem magam mellé gyógypedagógusokat, szakembereket. Az én szerepem ebben az volt, hogy kitaláltam, mit fogunk csinálni. Mindig kollekciókban gondolkozunk, próbálunk egyre szélesebb palettát létrehozni. Most főleg bútoraink vannak, különböző méretekben, beltéri és kültéri felhasználásra. Azért választottuk a bútort, mert ezeknek a srácoknak, akik itt dolgoznak, általában a finommotorikus képességeik csökkentek, cserébe viszont jól bírják a monoton munkahelyzeteket, ez sokuknál az autizmusukból fakad. Nagyon leegyszerűsítve, azért bútort csinálunk, mert a nagy alkatrészeket könnyebb nekik mozgatni, csiszolni és pakolni. Ezekben az otthoni dekorációs lakáskiegészítőinkben erősen megjelennek a naturális anyagok, a fűzvessző, a fa, ezekkel nagyon szeretnek dolgozni.

Fotó: Szakály Fruzsina

Fotó: Szakály Fruzsina

Mivel az autizmus egy spektrum, vannak olyan fiatalok is, akik szinte egy zárt, katatón állapotban mozognak, de számukra is szerettünk volna olyan munkát találni, amit el tudnak végezni, sikerélményük van. Erre tökéletes a fűszerkert, mert a növények ápolása hálás,  számukra megfelelő és megnyugtató feladat. Ezért is hoztunk létre delikateszszetteket, melyekben fűszernövények, fűszervariációk, szárított herbateák, szörpök, lekvárok vannak, amiket mind ők állítanak elő. Gondozzák a növényeket, betakarítják, szárítják, majd csomagolják őket kész termékké.

A MAACRAFT-nál a fiataljainknak hosszú távú pályát tudunk kínálni, képesek vagyunk nekik pénzügyi forrást biztosítani, és ami talán még fontosabb, be tudnak illeszkedni egy alkotó közösségbe. Ma már nagyon közel állunk ahhoz, hogy önfenntartók legyünk.  Szeretnénk ezt a jó gyakorlatot továbbadni más műhelyeknek is és még több embert elérni a termékeinkkel is.

A MAACRAFT termékeivel a Design Hét keretében szeptember 29-én találkozhatnak az érdeklődők, a The Garden Studióban, 19 órától. Itt mutatkozik be az Összeillő Darabkák kollekció, melyet a Kezemurával együtt készítettünk.