Csak felnőtteknek!

Az oldal alkalmas kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.

Tartalma a 2010. évi CLXXXV. médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Egészség

Kell-e szólni az első pofonnál?

A játszótéren, a boltban, az udvaron, vagy bárhol belefuthatunk olyan esetbe, amikor egy szülő megveri előttünk a saját gyermekét. Mit tehetünk ilyenkor? Ha beleavatkozunk, saját fejünkre hozunk bajt, és nem feltétlenül segítünk az igazi áldozatnak, a gyereknek. Ezek után ráadásul el kell magyaráznunk saját megdöbbent gyerekünknek is, és ha épp velünk van, mit láttunk.

Mit (ne) tegyünk?

Legyen akár idegen, akár ismerős, ebben a helyzetben nagyon nehéz bármit is jól csinálni. Ha azt látjuk, hogy egy gyereket bántanak, érthetően felháborodunk, és azonnal meg akarjuk védeni a csemetét. De ne feledjük, nem ismerjük a történet hátterét, a szülők nevelési elveit – hiába tiltja a törvény, sok vallásos közösségben a gyerek verését észszerű fegyelmezésnek tartják –, a család többi tagját, nem tudjuk, évek óta verik-e azt a gyereket, vagy életében először és utoljára kapott egy pofont. Ha velünk van a saját gyerekünk – például egy játszótéren –, akkor ne hagyjuk ott őt egyedül azért, hogy beleavatkozzunk a másik család vitájába. Nehéz lehet a gyerekünknek is ezt megélni, rengeteg kérdése lesz, a mi felelősségünk az, hogy őt rendbe hozzuk. Ha ismerős az adott szülő, akkor annyit tehetünk, hogy lazítunk a családdal ápolt kapcsolaton.

Fotó: iStock.com/fiorigianluigi

Fotó: iStock.com/fiorigianluigi

Ha beavatkoznánk

Ha úgy érezzük, tennünk kell valamit, akkor a lehető legrosszabb választás az agresszív szülő kioktatása. Valószínűleg problémákkal küszködik, és egy ilyen feszült helyzetben egy cseppet sem nyitott az idegenektől érkező tanácsokra. Feltehetően ebben a szituációban nekünk támad, és rajtunk vezeti le a mérgét. Ha erős férfiről van szó, akkor pláne gondoljuk meg, kockáztatjuk-e testi épségünket csak azért, hogy közbeavatkozzunk. Ne ölelgessük a bántalmazott gyereket, ne próbáljuk hazavinni, ne adj isten a rendőrségre citálni, hiszen biztos, hogy nem szakíthatjuk el a törvényes szülőjétől, gondviselőjétől. Ha később ezt a gyereket egyedül találjuk, ne beszéljük tele a fejét, mert hazamegy, elmondja otthon a történteket, és megint bántalmazzák, különböző fenyegetésekkel megspékelve. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tegyünk semmit, és szó nélkül nézzük végig a jelenetet. Amennyiben eldurvul a helyzet, nyugodtan hívjuk ki a rendőrséget, vagy szóljunk a gyermekvédelemnek, a védőnőnek, ha tehetjük, rögzítsük a bántalmazást, és ha kell, legyünk tanúk a bíróságon.

Gyilkos közöny

Gyakori eset, hogy a szomszédból áthallatszik, ahogy a dühöngő szülők üvöltöznek, vagy verik a gyereket. Sokan ezt éveken át némán hallgatják, nem tesznek semmit, azt gondolják, ez nem az ő dolguk. Ez egyrészt igaz, másrészt viszont sok gyerek pont akkor szabadul ki a bántalmazó családból, ha valaki végre hajlandó észrevenni, mi történik, és mer cselekedni is. Pont azért, mert nem akarnak belekeveredni egy vitába, sok idegen inkább elmegy a bántalmazás mellett, a gyerekek pedig azt élik meg, hogy az égvilágon senki sem segít rajtuk. A túlbuzgóság és a közömbösség közötti arany középutat kellene megtalálnunk. Ne menjünk el szó nélkül az ilyen esetek mellett, de segítsünk okosan és megfontoltan!

Fotó: iStock.com/mactrunk

Fotó: iStock.com/mactrunk

Mit mond a szakember?

Skultéty-Szabó Katalin pszichológus, klinikai szakpszichológus tanácsai: „Egy szülő sem tökéletes! Teljesen normális, ha időnként rákiabál a gyerekeire. Olykor minden szülő korlátozóvá válik, sőt ritkán még egy elfenekelés is beleférhet a nevelésbe. A szülők is emberek, a gyerekek pedig fel tudják dolgozni az alkalmankénti veszekedéseket, ha mellette rengeteg szeretetben, megértésben és törődésben részesülnek. Viszont ha a szülő negatív viselkedési formái állandóak és folyamatosan jelen vannak a gyerek életében, akkor maradandó sérülést okozhat vele. Fiatalok tömegei veszítik így el a békés, kiegyensúlyozott gyermekkor esélyét. Minél fiatalabb korban történik a szexuális, fizika, verbális vagy egyéb visszaélés, annál súlyosabb következményekkel számolhatunk a későbbiekre nézve. A legtöbb felmérés alapján a gyermekbántalmazások kb. 90%-ában a szülők az elkövetők, s az áldozatok nagy része 5 évesnél fiatalabb. Ezért mindenkit arra biztatnánk, ha tartósan, ismétlődően szem- és fültanúja a rossz bánásmódnak – például egy vékonyfalú társasházban –, ne menjen el mellette közönyösen. Persze, az sem jó megoldás, ha közvetlenül beleavatkozunk a zárt ajtók mögött zajló eseményekbe, de a területi védőnőnek és gyermekorvosnak mindenképp jelezhetjük a hallottakat/ látottakat.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!