Amikor hetek óra háromóránként etetünk, büfiztetünk, pelenkázunk és altatunk éjjel-nappal, amikor még mindig a kismamanadrágokat hordjuk és a gyermekágyas időszak velejáróival kínlódunk, egyetlen életigenlő apukának sem ajánljuk, hogy felhozza az esetleges szülés utáni sportolás témáját. De egy-két hónap elteltével nem kell ahhoz külső visszajelzés, hogy lássuk magunkon a mozgás szükségességének jeleit: terhesség alatti hízástól, korábbi életviteltől és edzettségi állapottól függetlenül minden nő testének szüksége lenne arra, hogy egy pici mozgással felgyorsítsa a szülést követő regenerálódást. A babakocsis mozgás véleményünk szerint pontosan azért jó, mert viszonylag egyszerűen kivitelezhető és mindenki igényét kielégíti: anyuka mozoghat anélkül, hogy megoldást kellene találni a bébiszitter-problémára (ami alig pár hetesen szinte kivitelezhetetlen is).
Fotó: iStock.com/julief514Nem mindegy a mikor és a mivel!
A legkorábbi időpont természetes szülés után egy hónappal, császármetszés után két hónappal jöhet el, de csakis akkor, ha nincsenek komplikációk, anyuka egészséges és a gyermekágy alatt sem történt semmi rendkívüli. Császár után mindenképpen egyeztessünk az orvosunkkal, mikor és mennyi mozgással kezdhetjük újra a sportot.
Babakocsis futáshoz sajnos a hétköznapi három- vagy négykerekű babakocsik nem megfelelőek. Akinek eltökélt szándéka, hogy valóban hosszabb távokat futna maga előtt tolva a gyereket, annak szüksége lesz egy futóbabakocsira. Ezen járgányok kereke hasonlít a kis méretű biciklikerékre: küllőkkel rendelkezik és felfújható. Ezenkívül kell, hogy legyen a babakocsin fék. Sajnos rengeteg háromkerekű babakocsit hirdetnek futásra alkalmas kocsiként, amelyek valójában egyszerű sportkocsik kényelmes, nagyobb méretű kerekekkel. Szóval aki tényleg komolyan gondolja a futást babakocsival, annak áldoznia kell egy igazi futóbabakocsira. De akinek (kezdetben) a joggolás vagy gyaloglás is elég, az nekilódulhat egy hagyományosabb nagy- és háromkerekes változattal is.
Az első körök mindig lihegősek
Sokat segít az elhatározás tettre váltásában, ha beszerzünk egy normálisan kinéző fitnesznadrágot, hogy ne szégyenkezéssel induljunk neki a ház mögötti köröknek. Kezdetben elég, ha erőltetett tempóban egyre javítgatjuk a szintidőt és a megtett távot. Kezdjük mondjuk állapottól függően negyed vagy fél órával és másfél vagy három kilométerrel. Ha a mobilunkra telepítjük valamelyik futóalkalmazást, akkor pontosabban látjuk a fejlődést és az alkalmankénti teljesítményünket. Természetesen elsősorban a gyerektől függ, hogy mennyi időnk van az edzésre, de a rendszeresség itt is meghozza gyümölcsét és egy-két hét alatt összerázódik baba-mama alvás- és mozgásbioritmusa, vagyis a gyerek hozzászokik a délutáni alvás zötyögős alaptempójához – így akár egy óránk is lehet a kocogásra.
Fotó: iStock.com/HalfpointKözéphaladóknak boka- és csuklósúlyok
Amikor a szintidő és a távolság már nem nyújt kihívást, akkor elkezdhetünk játszani az intenzitással – elvégre az edzés idejét nem nyújthatjuk a végtelenségig, mert felébred/megunja a gyerek. Nekem van csukló- és bokasúlyom, mindegyik fél-fél kilogrammos. Ezek a kis súlyok is maximálisan érezhetőek néhány kilométer után. Ha a gyerek még alszik, vagy elvan addig, amíg anya tornázik, akkor célszerű a nyújtást is legalább elkezdeni a kocogás után, mert ha hazaértünk, valószínűleg az egyéb elfoglaltságok miatt úgysem lesz rá lehetőségünk.
