Segít kiszűrni az életből a lényeget

A letisztult, minimalista stílusirányzat most van a csúcson, gyakorlatilag mindenhol érezteti hatását, az építészettől kezdve az autók kinézetén át egészen a telefonok megjelenéséig. Legelőször a múlt század ’60-as, ’70-es éveiben indult útjára, már akkor is a lehető legkevesebb eszköz- és anyaghasználattal dolgozott. Később nemcsak az építészet, a lakberendezés, az irodalom, de még a zene világát is meghódította: lecsupaszítás, a forma megmutatása, a szerkezet feltárása a célja. De egész filozófiai iskola alakult ki körülötte, mára már nem csupán művészeti ág, lakberendezési elv, sőt egy különleges életmód is kapcsolódik hozzá, mely szembemegy a mai társadalmakban elvárt fogyasztói magatartással, ami a modern gazdaságok alapja.

Fotó: iStock.com/ lookslike

Honnan ismerünk fel egy minimalista otthont?

A minimalista otthon nem üres, hanem funkcionális. Csak a legszükségesebb eszközök találhatóak meg benne, semmi lom, semmi fölösleges díszítés. Anyagválasztásában kreatív, színeiben a lehető legegyszerűbb: fehér, pasztell és szürke.

A lakásunk díszei is csak divathullámok. Talán nem cserélgetjük olyan gyakran berendezési tárgyainkat, mint a cipőinket, de gyakran álmodozunk róla nagy bútorboltokban sétálva, ha ilyen szobában, konyhában élnénk, sokkal boldogabbak lehetnénk. A következő ősszel pedig már egy teljesen új konyhát, nappalit rendeznek be nekünk, amire még jobban vágyunk. Pedig a sok tárgy és díszítőelem, csicsa és giccs csak eltereli a figyelmünket a fontos dolgokról: magáról a térről, a tér formájáról, szépségéről, a világból lekanyarított valóságunkról. A külvilágban minden lehetséges felületet beborítanak a reklámok, melyek azonban vizuális stresszforrások, ha otthon is folytatjuk ezt a támadást az agyunk ellen, akkor csak még idegesebbek leszünk. Az üres terekben sokkal tisztább lehet a fejünk, sokkal koncentráltabban dolgozhatunk.

Fotó: iStock.com/archideaphoto

Ha az ember megszabadul az őt körülvevő tengernyi kacattól, lassan az életvitele, gondolkodásmódja, figyelmének iránya is megváltozik: meglátja a ruhakupac mögött rejtőző igazságot. Elkezd csak a valóban fontos dolgokkal foglalkozni, s elhagy mindent, ami számára felesleges. A minimalista berendezés segít kiszűrni az életből a lényeget. Ha nem tárgyaink rabságában élünk, akkor lehetünk csak igazán szabadok. Az igazi boldogságot várjuk a körülöttünk felhalmozott tárgyaktól, pedig valószínűleg nem is ott találjuk, hanem a tárgyaink közti résben. Az üres térben egyszer majd csak rájövünk, hogy az igazi boldogság az, ha le tudunk mondani róluk, és már nem hiányoznak. Ha rend van körülöttünk, majdcsak rend lesz a lelkünkben is egyszer! Célja tehát a harmónia. Sosem látott nyugalom és elégedettség. Egyre inkább a letisztult formák felé halad a világ, ha megnézzük a legújabb kocsikat, telefonokat, laptopokat, minden egyre tisztább, közérthetőbb.

A japánok a legszélsőségesebbek

Nemrég egy amerikai fotós, Thomas Peter fotóriporter ellátogatott néhány japán otthonba, hogy bemutassa, hogy néz ki egy minimalista otthon a valóságban. Ezek az emberek, akik beengedték őt, nem dizájnerek vagy lakberendezők voltak, hanem teljesen „normális” foglalkozásúak, az élet legkülönfélébb területein dolgozók, ők nem a fotós kedvéért rendezték be a lakásukat, hanem a valóságban is így élnek: mindenféle manír és giccs nélkül. A tulajdonosok azért döntöttek egy újfajta életmód mellett, mert besokalltak attól a rengeteg holmitól, ami körülvette őket, már nem tudták számon tartani, s belefáradtak abba, hogy mindig lépést tartsanak a trenddel és a divattal. Fumio Sasaki elmondása szerint mióta kevesebb időt tölt bevásárlással, takarítással, több ideje lett önmagára és a barátaira, többet mozdul ki otthonról, sokkal aktívabb életet él.

Fotó: iStock.com/Scovad

De rengeteg praktikus oka is van, egyrészt ily módon sokkal-sokkal olcsóbb az élet, másrészt egy olyan országban, ahol gyakoriak a földrengések, botor dolog lenne az összes pénzüket használati tárgyakba fektetni. Sőt, ilyen esetekben a sérülések csaknem felét ránk eső tárgyak okozzák. Emellett a japán otthonok meglehetősen kicsik, ez egy nagyon túlzsúfolt ország, másrészt ott mindenki buddhista, s a vallás egyik alapvetése a fölöslegtől való megszabadulás fontossága.

Még csak különösen jól sem néznek ki ezek az otthonok, egyszerűen csak megdöbbentők egy nyugati szem számára a csupasz falak és padló, a színek nélküli élet. Mi ezt itthon nagyon nehezet tudnánk megvalósítani, azt gondolom. De első ránézésre mindenki számára világos, ez nem divat, ez életfilozófia.