Siker

Erőszak, hajtépés, pofonok fél órán keresztül: védjétek magatokat, lányok!

Minden lánynak tisztában kell lennie azzal, hogy senkinek nincs joga bántani őket. Ezután pedig meg kellene tanulniuk, mi az az önvédelem.

Megyek az Astorián, egy férfi a szoknyám alá nyúl, ahogy elmegy mellettem. Fordultamban utánavágnék, de ő csak nevet. Ülök a körúti villamoson, és látom, ahogy kipécéznek egy lányt, és egyre szorosabban dörgölőzik hozzá egy férfi – senki nem szól rá. Ezek a mindennapos történetek még egy tűhegynél is kisebb részei annak, ami egyáltalán említésre kerül bárhol. És a családon belüli erőszakról még szó sem esett. A legtöbb nő, lány és kislány (és persze fiú, kisfiú is, aki bármilyen zaklatás áldozatául esik) szeretné minél hamarabb elfelejteni a történteket, netán még magában keresi a hibát, a kiváltó okot. Lányok, asszonyok! (És persze kissrácok!) Ehhez senkinek nincs joga, védjétek meg magatokat!

Ahol javulnak az esélyek

Na, persze, egy alig ötvenkilós nőnek nem sok esélye van egy százhúsz kilós férfival szemben. De a nők sem mindig ötvenkilósak (életemben először látom egy icipici jó oldalát a hatvan kilómnak), és a férfiak sem száztíz kiló felett teremnek a fán. Ráadásul bármi, ami javítja az esélyeket egy kellemetlen szituációban, máris több, mint a semmi. Elmentem egy önvédelmi oktatás női csoportjának edzésére, hogy bemutathassam: igenis van lehetősége minden nőnek tenni azért, hogy nagyobb biztonságban érezze magát, bármerre jár a világban.

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

„Az általunk kifejlesztett önvédelmi sportot több harcművészeti ág elemeiből gyúrtuk össze – kezdi a bemutatást Kovács Ildikó önvédelemoktatás-instruktor. – Ezek egyszerű, könnyen és gyorsan megtanulható mozdulatok, nem kell hozzájuk különösebb fizikai erő – azt majd az edzések alatt úgyis megszerzik a lányok. Itt azon van a hangsúly, hogy a leggyakoribb támadási szituációkban javuljanak a lányok esélyei a támadókkal szemben. Mindig azt hangsúlyozzuk a lányoknak, hogy minket nem érdekel, ha annak a férfinak rossz napja volt, nem volt gyerekszobája, vagy csak a frusztrációját akarja levezetni valakin. Senkinek nincs joga másokat bántani!”

Közben elkezdődik az óra. Rövid bemelegítés után egyből a lényegre térnek, elkezdődnek az állóképesség-fejlesztő gyakorlatok. Elképesztő, hogy egy egyszerű hason kúszás milyen bonyolult dolog, ha az ember jól akarja csinálni. Figyelni kell, hogy minél nagyobb területen kapaszkodjunk az alkarral, megfelelően mozogjon a csípő, és minél gyorsabban haladjon az ember előre – elvégre ha valaki alól-elől kell elkúszni, az idő az egyik legfontosabb tényező.

„A lányok többnyire hamar padlóra kerülnek egy támadás alkalmával. Ezért fontos, hogy egyrészt megtanuljanak biztonságosan esni (ne törjön el semmijük, ne üssék be a fejüket), másrészt mentálisan már ismerős legyen nekik a szituáció, hogy a földről kell felállni – mondja Ildikó társa, Fürtös János instruktor. – A saját testsúlyukon kívül sokszor a partner súlyával is edzenek, amely egyrészt erősíti őket, másrészt támadáskor sem csak a saját testsúlyukat kell odébb lökni, rúgni.”

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

Edzés és felkészítés egyben

Ildikó azt meséli, 2011-es működésük óta évente 100-150 lány jelentkezik hozzájuk, akiknek a 60-70 százaléka valamilyen támadást követően keresi fel őket. Itt minden tanuló (nő, gyerek, férfi) megoldási mozdulatsorokat kaphat a megfogásos technikák (elkap, hajat rángat), ütés-rúgás technikák, kényszerhelyzetes technikák (falhoz szorít), eszközös technikák (bot, kés), megelőző technikák (fenyeget), többtámadós technikák elsajátításához.
„Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy ennél hasznosabb sport kevés van: egyrészt fizikailag nagyon igénybe vesz, heti két edzésnél több nem kell, és nincs is energiájuk rá a lányoknak, annyira leterhel. Másrészt az edzettség mellett megtanít vigyázni magadra, ami alatt nem csak a fizikai önvédelmet értem. Mert itt azt is megtanulják, hogyan lehet kitérni egy támadás elől, hogyan lehet megelőzni a szituációkat, még mielőtt a támadó eljutna odáig – megtanulják, hogyan szólítsák fel arra, hogy álljon meg, ne közelítsen. Sokszor már ez is elég az atrocitások elkerüléséhez, és nincs szükség fizikai erőszakra.”

„Rúgod a párnát, ahogy a csövön kifér!”

Az órán a lányok hamar elérnek a rúgás-tolás-taszítás feladatokhoz, és egyre elszántabban szállnak szembe képzelt ellenségeikkel. Akik az óra elején még alig mertek rám és a fotósra nézni zavarukban, most olyan eltökélten néznek a szemembe egy-egy határozott rúgás után, hogy csak na. És nem kímélik egymást, némelyikük szabályosan hátrarepül a társától kapott találatoktól. „Keményebben, Ági!” – szól oda az edzésre János, és Ági mindent belead. Épp az előbb markoltak bele a frufrujába, amit ő egy taktikás mozdulattal igyekszik hatástalanítani.
Következő feladat: erőszakkísérlet láb közül leterheléssel – magyarul, valaki megpróbál megerőszakolni. Eszembe nem jutott volna, hogy úgy tudok gyorsan kikerülni a támadó alól, ha az ő lábára támaszkodva tolom ki magam a leszorító test alól. Ez persze – mint megtudtam – önmagában még nem elég, jó irányba kell fordulni, és rúgni is kell ahhoz, hogy időt nyerjek a meneküléshez.
Három-négy hónapnyi gyakorlás után már magabiztos alaptudással rendelkeznek a lányok. Az órán fél óra alatt mindenkit többször megpróbáltak megerőszakolni, a falhoz szorítani vagy a földhöz nyomva leterhelni (persze csak jelképesen, nehogy valaki félreértse!), és minden egyes gyakorlat után egyre magabiztosabbak és elszántabbak lettek a lányok.
„Ezeket a szituációkat nem elég csak fejben ismerni, kellően be kell gyakorolni ahhoz, hogy stresszhelyzetben is működjenek – mondja János. – Olyan technikákat próbálunk tanítani, amelyekkel a testsúlyfölény ellenére fel lehet venni a versenyt, és nem az esélytelenek félelmével indul neki a sértett a küzdelemnek.”
A férfi- és a női csoportok mellett indulnak ovis- és iskoláscsoportok is, ahol a gyerekek életkorának és testi adottságainak megfelelő feladatokat és szituációkat gyakorolják. Ildikó azt mesélte, a fiúk sokszor azért jönnek, mert a suliban kipécézték őket a nagyobbak, és nem tudják megvédeni magukat. Az itt tanultakkal pedig a tudás mellett annyi önbizalmat is gyűjtenek, aminek köszönhetően eleve kevesebbszer is kötnek beléjük, hiszen a kisugárzásuk is megváltozik. Nyilvános célpontból magabiztos tinikké válnak, akiket már nem annyira buli piszkálni. Szerintem tesiórán lenne a helye ezeknek az óráknak.