Egészség

Nem állíthatod meg a szelet, de megtanulhatsz vitorlázni!

Tíz hét nyári szünet. Ami a gyerkőcök várva várt álma, az a szülők rettegett rémálma, hiszen mit csináljanak a gyermekkel tíz egész héten keresztül? Ha elég nagy már, pár hetet otthon maradhat egyedül, le lehet passzolni nagyszülőknek, haverok nyaralójába, de tíz hetet kitölteni még így sem olyan könnyű. Ilyenkor jönnek képbe a táborok, amikből most már annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Nem csoda, ha nehéz választani, hogy idén DJ-táborba, sporttáborba, esetleg programozni tanuljon-e a gyerek. Amivel biztosan nem foghatunk mellé, az a vízpart. Küldjük vízpartra a gyereket, lehetőleg bele a vízbe.

Tizennégy évesen voltam először vitorlástáborban, és már az első hét után átkoztam szüleimet, hogy nem küldtek el már előbb. Fülig beleszerettem a vitorlázásba, és túlzás nélkül állíthatom, hogy egészen tizennyolc éves koromig, amíg beengedtek a táborba, az évemet így csoportosítottam: egy hét mennyország, ötvenegy hét vágyakozás a mennyország után.

Fotó: iStock.com/Sergiy1975

Fotó: iStock.com/Sergiy1975

Mert mi a volt táborban? A prioritások teljesen átrendeződtek. Mondhatnám, hogy elvadultunk, de azt gondolom, hogy annál valami sokkal nemesebb történt velünk: visszatértünk a természethez. Reggel, még mielőtt kinyitottam a szemem, már füleltem, hallom-e a fák susogását – azaz fúj-e a szél. Olyan angolosan társalogtunk: folyamatosan az időjárásról beszéltünk, remélve a legjobbakat, az ideális vitorlázóidőt. Minden tábori napot tornával kezdtünk és zártunk, békaugrálás, fekvőtámasz, tölcsérkörzés, volt minden, ami garantálta, hogy sajgó izomlázzal küzdjünk egész héten. A kezünket, lábunkat összekaristoltuk, mert mezítláb jártunk, hajót szereltünk, szaladgáltunk. De mindez mit sem számított, hiszen vízen lehettünk! A vitorlázás élménye mindenért kárpótolt minket.

Óriási önbizalmat ad, ha egy gyermek megtanul uralkodni egy jármű felett, pláne, ha az olyan kiszámíthatatlan helyen megy, mint a víz, ahol sem a szelet, sem a hullámokat nem ő uralja – és mégis, a hajón ő az úr! Megszületik a természettel a tökéletes harmónia: az ember nem befolyásolni akarja azt, hanem kihasználva az adottságait, meglovagolja ezeket, és száguld vele a vízen.

Fotó: iStock.com/Dmitry Berkut

Fotó: iStock.com/Dmitry Berkut

A vízi járművek, legyen az vitorlás vagy szörf, minden gyermek számára kihívást és kalandot jelentenek. A sport komplexitásában elmerülhetnek a kis tudósok, akik szeretnek barkácsolni, szeretik megérteni, mi hogyan működik. A vakmerő kis zsiványok pedig belevágva a közepébe, felpattanva a hajóra rögtön száguldhatnak – aztán persze orra esnek, felborulnak, de kit zavar, hiszen vízbe estek! A nyüzsgő gyermekek kitombolhatják magukat és lehiggadhatnak, míg itt a visszahúzódó, csendes gyerekek is sikereket érhetnek el, amiből rengeteg önbizalmat gyűjthetnek.

Tenyerünk megkérgesedett, bőrünk leégett, aztán lebarnult, hajunk kiszőkült a tábor alatt. De szüleink nem csak külsőleg megváltozott gyermekeket kaptak vissza, jellemünk is sokat formálódott ezen a héten. A tisztelet és az alázat kulcsszavak lettek, elsősorban a természettel szemben. A vízparton rögtön lefoszlik minden nagyotmondás, és kiderül, ki a hiteles ember, és ki nem. Panasznak nincs helye, hiszen az időjárásnak hiába is méltatlankodnánk, helyette elfogadjuk a kapott helyzetet, és kihozzuk belőle a legtöbbet.