Te + Én

Párkapcsolati mérföldkő: közös kassza, de hogyan?

Minden kapcsolatban eljön az a pillanat, amikor szóba kerül a pénz. Eleinte arról kell megegyezni, hogy mikor ki fizet, nehogy feszültség alakuljon ki az aránytalanság miatt. Később azonban felmerül az összeköltözés és a közös kassza kérdése. És hogy maradjon-e saját költőpénzünk, vagy áldozzunk fel mindent a párkapcsolatunk oltárán.

A párkapcsolati őszinteség komoly és nehéz téma, hiszen hosszú az út, mire meg tudunk nyílni a másik előtt és mire elnyerjük a párunk bizalmát. A kapcsolat elején kialakulnak az íratlan szabályok, de szépen lassan kialakulnak a szokások, amiket a pár betart, mert ez is hozzátartozik a jövőbeni rendhez.

A fizetéssel kapcsolatos kellemetlenségek is elég korán megjelennek, valójában már az első randin. Itt hagyományosan a férfiak fizetnek, hacsak a nő nem ragaszkodik foggal-körömmel a számla felezéséhez. És a továbbiakban is úgy alakul, hogy a férfiak pénztárcája hamarabb kinyílik. Előbb-utóbb azonban minden nőnél eljön az a pillanat, amikor határvonalat húz, és fizet, majd egyre többször teszi ezt meg a saját lelki békéje és a kapcsolati egyenlőség érdekében. És ekkor alakul ki egy hallgatólagos megállapodás, hogy mikor ki rendezi a számlát, egyszer te, egyszer én, majd legközelebb felezünk, most én hívtalak meg, ugyan hagyd, majd a következő a tiéd lesz.

Fotó: iStock.com/pojoslaw

Fotó: iStock.com/pojoslaw

 

A közösködés első lépései

És eljön a pillanat, amikor összeköltözünk. Mert úgyis mindig egymásnál alszunk, már van saját fiókunk, polcunk, szekrényünk, és praktikusabb egy lakást fenntartani, mint kettőt, és egyébként is, mindketten érezzük, hogy szintet kellene lépni. Közös lakbér, közös számlák, bevásárlás, autó, satöbbi, újra le kell ülni és megbeszélni a szabályokat. Felezzünk mindent? Vagy az egyikünk fizetése megy a lakásra, a másikból vásárlunk? Közös élet? Közös bankszámla? Közös minden?

A közös bankszámla terhei

Mert lehet azt is csinálni. Mármint összedobni a fizetést, amiből mindenki szabadon „garázdálkodhat” – bár ebben az esetben minden bizonnyal jó egyeztetni a másikkal, ha éppen egy nagyobb kiadásra készülünk. Mert a bankszámlán látszik, hogy ki mikor és mennyit vett le. Ha megvan a korábban és kapcsolat közben kialakult bizalom, és miért ne lenne, akkor nincs ezzel semmi baj, este mindent megbeszélünk, és minden rendben van. Közösen osztjuk be a pénzt és közösen költjük el, bár felmerül a kérdés bennünk, hogy megmarad-e ebben az esetben az a saját kis intim szféránk, a spontán vásárlások, a random fodrász, a kis csecsebecsék, amiket csak úgy megveszünk, mert megtetszett. El kell számolnunk mindenről?

Részben közös, részben nem

Valamivel egészségesebb megoldásnak tűnik a fele-fele megoldás. Hogy valahogy megegyezünk a rezsiről, de mindenkinek megmarad a saját bankszámlája, a saját életének az a kis szegmense, ami anyagilag biztosítja a szabadságnak azt az érzését, hogy ha megtetszik egy papucs, vagy meglepnénk a szerelmünket két repülőjeggyel, akkor nem kap róla a másik két percen belül üzenetet, hogy nagyobb pénzmozgás történt a közös számlánkon. Érdekes, mégis úgy tűnik, hogy ha minimálisan is, de mindenkinek szüksége van valamennyi anyagi függetlenségre, egy kis szabadságra. A saját és a kapcsolat érdekében egyaránt.

Fotó: iStock.com/ Ivanko_Brnjakovic

Fotó: iStock.com/ Ivanko_Brnjakovic

Teljes függetlenség

De vegyük számításba a harmadik lehetőséget is, amikor nincs közösködés, ha megjön a számla, azt rögtön felezzük, mindenki saját maga gazdálkodik a saját fizetése felett, csak annyit áldozunk az együttélés kötelezettségeire, amennyit feltétlenül muszáj. Nos, ez egyrészt járhatatlan útnak tűnik, másrészt ebben az esetben talán el kellene gondolkodni, hogy miért is költöztünk össze. A közös jövőt teljesen elszeparált anyagiakkal ugyanis nehéz tervezni…