Nem csak a miénk
Nemcsak a saját, de mások gyerekeit is elrontjuk azáltal, hogy már rég nem merünk fegyelmezni egy idegen kiskamaszt az utcán, egészen egyszerűen azért, mert félünk tőlük, ők viszont már nem tartanak senkitől. Persze kérdés, hogy van-e jogunk mások gyerekeit nevelni, de tény, hogy amíg volt, jobban odafigyeltünk egymásra, gyermekeink pedig nem engedték el magukat sem az utcán, sem a buszokon, villamosokon.
Hiszti
Nagy fegyver a gyermek kezében a hiszti, melynek a legtöbb fáradt szülő bizony gyakran enged. Persze nem lehet hibáztatni őket, de ezzel hosszú távon kifejezetten rosszat tesznek a gyermeknek, hiszen hozzászokik ahhoz, hogy bármit megkaphat, amit csak elképzel magának, a korlátai nem stabilak, kedvére tágíthatja, vagy meg is semmisítheti őket.
Elvárások és skatulyák
A szülőknek csökkentek a gyermekkel szembeni elvárásaik, hajlamosak vagyunk legyinteni, hogy hát ő ilyen, hisztis, akaratos, lusta. Könnyen beskatulyázzuk őket, és onnantól kezdve mi maguk ítéljük arra, hogy olyan legyen. Pedig ha ehelyett azt erősítenénk bennük, hogy bizony ő nem ilyen, nem hisztis, nem lusta és nem akaratos, akkor egészen biztosan ahhoz a képhez formálná magát.