Csillagok

Boldogságunk akadálya mi magunk vagyunk

Elvileg mindannyian a boldog és teljes élet felé törekszünk, azonban a gyakorlatban sokszor pont mi magunk vagyunk azok, akik nem engedjük meg magunknak, hogy jól érezzük magunkat, akadályokat görgetünk saját boldogságunk útjába. Végre találunk egy mozgásformát, amit élvezünk, aztán pár hónap múlva arra eszmélünk, hogy alig fordítottunk rá időt. Szerzünk egy inspiráló barátot, akivel nagyon jól érezzük magunkat, de a rengeteg túlóra miatt már hetek óta nem is beszéltünk egymással. El sem hisszük, hogy egy ideális férfi kopogtatott be az életünkbe – olyannyira nem, hogy ahelyett, hogy élveznénk az együtt töltött időt, folyamatosan gyanakszunk, hol bukkan elő valami sötét folt az illető jellemén.

Nincs rá idő!

De miért nem engedjük meg magunknak, hogy boldogok legyünk? Nem lenne egyszerűbb, és persze főleg boldogabb az életünk, ha egyszerűen csak átélnénk a pillanat nyújtotta elégedettséget ahelyett, hogy a múlton rágódnánk, a szebb jövőben bíznánk, vagy egyszerűen sok más kötelezettségünkkel lennénk elfoglalva? Prioritási listánkon ezer dolog szerepel, azonban saját vágyainkat, fontosnak tartott értékeinket hajlamosak vagyunk hátra helyezni – majd foglalkozunk vele, ha már minden mást kipipáltunk. Ez az állapot aztán ritkán jön el, hiszen folyamatosan érkeznek az újabb feladatok, de még rosszabbul járunk, ha eljön, és akad egy pár percünk elmerengeni azon, mit is szeretnénk igazán. Ekkor rájöhetünk, hogy valójában már nem is nagyon tudjuk, mi tenne minket boldoggá, mire vágyunk. Elvesztettük a kapcsolatot önmagunkkal.

Fotó: Unsplash/Abigail Keenan

Fotó: Unsplash/Abigail Keenan

Majd ha…

Általában úgy véljük, hogy boldogságunk forrása rajtunk kívül keresendő: boldog leszek, ha boldog párkapcsolatom lesz, ha jobb munkám lesz, ha kétszer ennyit fogok keresni, ha kinő a gyermekem összes foga. Valójában ezzel csak halasztgatjuk saját felelősségünket, a szebb jövő sosem fog eljönni; egyedül a jelen pillanatban tapasztalhatjuk meg a boldogságot.

Úgysem…

Sokszor előfordul, hogy a múlt szellemei kísértenek minket: úgy véljük, a boldogság nem nekünk való. Annyi rossz tapasztalatot éltünk át, hogy azt gondoljuk, nem érdemeljük meg, és ha úgy tűnik, mégis eljön, riadtan menekülünk vissza megszokott mocsarunkba. Megszokott helyzetünkön még akkor sem egyszerű változtatni, ha az a mi javunkra történne – a változás maga szorongással tölt el minket. Az is előfordulhat, hogy azt gondoljuk, a boldogság maga szükségszerűen együtt jár valami fájdalmas dologgal is, így azonnal készen állunk minden rosszra, ahelyett, hogy egyszerűen csak engednénk, hogy jól érezzük magunkat.

Fotó: Unsplash/Nolan Marketti

Fotó: Unsplash/Nolan Marketti

Az egymástól független események valójában nem állnak egymással kapcsolatban, nem vagyunk valami felsőbb, gonosz karma hatalmában, hogy egy kevés boldogság után mindenképpen lecsapjon ránk valami baj. Azonban az igaz, hogy tökéletesen tiszta, passzív boldogság nem létezik sokáig, legfeljebb futó pillanatok erejéig – ezeket használjuk ki, de tudjuk azt is, el fog múlni. Nehézségek minden élethelyzetben várnak ránk: a jó emberi kapcsolatokért dolgoznunk kell, minőségi időt együtt tölteni, bizalmat építeni, és igen, konfliktusokat megoldani.

A hivatásunk követése sem mindig egyszerű, céljaink eléréséért is küzdenünk kell. Azonban éppen ezektől a küzdelmektől lesz még édesebb, amikor beteljesülnek, amikor megvalósul egy szelete vágyainknak – akkor megpihenhetünk, hogy másnap újult erővel folytathassuk a munkát.

Mindennek az eredménye a fejlődés, önmagunk és környezetünk jobbá tétele – és ha erre életünk végén visszatekintünk, végignézünk családunkon, számba vesszük emlékeinket, alkotásainkat, jogos elégedettség tölthet el minket.