Csillagok

Kihívásokkal teli út, ahol test és lélek is spirituális útra indul – Tisztító zarándokutak

Önismeret, spirituális élmény, jó társaság, magány, testi-lelki feltöltődés, vallásos élmény: mindenki másért indul el egy zarándokútra. Tini válaszokat keresett, Dorina pedig egész addigi életétől meg akart szabadulni.

Már nem csak a vallásról szól

Szigorúan véve a zarándokút egy vallásos élmény, ami az adott isten iránti engedelmességet, vagy a gyógyulás, megtisztulás, spiritualitás iránti vágyat fejezi ki. Az út maga is része az áldozatnak, ahogy a vallásos kegyhelyek felkeresése is – a zarándokutak ezek mentén húzódnak. Szinte nincs is olyan vallás, amelynek ne lennének zarándokútjai, sőt: már az ókori görögök és rómaiak is hosszú utakat tettek meg távol lévő templomokhoz. Manapság azok is a régi utakat koptatják, akik a vallással nem is állnak kapcsolatban, a zarándokút lényege maga a fizikai erőkifejtés, a kihívás és a vele járó meditáció lett.

Fotó: Unsplash/Kristóf Vizy

Fotó: Unsplash/Kristóf Vizy

A legkedveltebb magyarországi zarándokutak

A világ legismertebb zarándokútja az El Camino, a spanyolországi Santiago de Compostelába vezető út, de ahhoz, hogy elkezdjük, 2009 óta elég csupán a budapesti nulla kilométerkőig elutazni. Hét évvel ezelőtt ugyanis egy, a spanyol zarándokutat jól ismerő társaság létrehozta a magyar Szent Jakab-utat. Aki csak az országhatáron belül próbálná ki a zarándokutat, könnyedén megteheti, nem kell egészen Spanyolországig menetelnie, csupán Lébényig. A 281 kilométert általában nyolc nap alatt teszik meg a magyar zarándokok. Ezenkívül is lehetőségünk akad bandukolni magyar földön, a Szent Márton-út Szombathelytől a franciaországi Tours-ig tart, de nem muszáj elhagynunk a határt, a hatvannapos Mária-út a Kárpát-medence Mária-kegyhelyeit köti össze, a Szent Erzsébet-út pedig a kassai Szent Erzsébet-dómtól Sárospatakig visz. A Gyöngyök útja Mátraverebélytől Mariazellig vezet, akik pedig kisebb távolságokban gondolkodnak, azoknak a máriapócsi és az andocsi út is felemelő élményt nyújt.

Tini több utat is megjárt már

„A volt férjem nagymamája rendszeresen járt zarándokutakra. Nagyon szerettem őt, és pont akkoriban volt szerencsétlen kimenetelű várandósságom, amit nagyon nehezen dolgoztam fel. A nagymama valószínűleg azért hívott el magával, hogy segítsen a feldolgozásban, elengedésben. Maga az út is nagyon jó élmény volt, de a templomban egy fiatal pap értette, hogy vigasztalásra van szükségem, és sokat segített – ez volt életem első olyan élménye, ahol a kereszténység igazán megérintett. Később kiderült, hogy hozzánk közelebb, Balatonendréd és Andocs között is visz egy zarándokút az erdőn át, azon az ősi úton sétálhattunk, amit több száz éve használnak az emberek. Jó párszor megtettem az utat a gyerekeimmel, ők egy izgalmas kirándulást láttak benne, én pedig élveztem, hogy együtt van a család, egy olyan érték nyomán, ami ma már egyre nehezebben tetten érhető.”

Fotó: Pixabay/CCO Public Domain

Fotó: Pixabay/CCO Public Domain

Úton az El Caminón

Az El Camino ősrégi zarándokút, ami még a kelta időkben a Tejút szimbólumaként szerepelt. Régen az ellenkező irányba járták be, de manapság az út a spanyol Santiago de Compostelába vezet, ahol a székesegyházban pihennek Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Az utat nagyon sokan megteszik évente, elsősorban nem vallási megfontolásokból. Tini a kérdéseire keresett – és kapott – válaszokat az útja során.

„Akkoriban azt éreztem, hogy csúszik szét a párkapcsolatom, ezzel kapcsolatban voltam tele kérdésekkel. Egy barátnőmmel Madridig utaztunk, ott vonatra szálltunk, és az első kiindulási ponttól gyalogoltunk el a székesegyházig, majd onnan tovább egészen az óceán partjáig, ahol a zarándokok a bakancsukat szokták elégetni. A 200 kilométeres szakaszt öt nap alatt tettük meg. A barátnőm gyorsabb tempóban haladt nálam, ezért gyakran bandukoltam egészen egyedül, furcsa élmény volt, hogy senki sem szól hozzám, és én sem beszélek másokhoz. Ahogy szomjasan, fáradtan csak megy és megy előre az ember, egyfajta módosult tudatállapotba kerül, olyan ez, mint a meditáció, nagyon intenzív belső életet élhetünk közben.”

Dorina Kaposvárról indult el Spanyolországba

A kaposvári Jakusovszki Dorina az El Caminót járja végig, csakhogy rögtön Magyarországról indult el. A terv szerint öt hónap alatt teszi meg a Santiago de Composteláig vezető 3500 kilométeres utat. A 12 kilós hátizsákot cipelő, biztos állását, eddig megszokott életét feladó lány június elején indult útnak a szentjakabi kolostorromoktól.

Dorina június 13-án éppen Rajkán gyalogolt, ekkor csíptük el egy rövid interjúra.

„Június elsején indultam Kaposvárról, otthagyva kilenc éve tartó munkámat a hivatalban. Besokalltam, életmódot akarok váltani, tiszta lapot kezdeni, megismerni, ki is vagyok valójában, és megtapasztalni a gondviselést. Holnap lépem át az országhatárt. Nem könnyű út, az biztos, mikor csak terveztem, szebbnek tűnt, de most sem adnám fel. Az élet is ilyen, nem csak rózsaszín boldogságból áll, ahhoz keresztül kell jutni egy-két buktatón.”

Fotó: Unsplash/Fabian Irsara

Fotó: Unsplash/Fabian Irsara

Dorina indulás előtt még így írt a nagy útról vezetett blogján:

„Amikor meghoztam a döntést, hogy elmegyek, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz elindulni. Hihetetlen boldogság volt bennem, amikor ‘kerülgetett’ a gondolat, amíg csak környékezett… próbáltam hessegetni, de nem hagyott békén… elcsábított… úgy, hogy lehetetlen volt nemet mondani. Feladtam érte mindent! (…) Ez lesz életem nagy találkozása… találkozás azzal az érzéssel, amit ezelőtt még sosem éltem át… az igazi útra kelés, a változás, a halál és újjászületés érzése, mert meghalok annak, aki voltam, mert ezentúl már semmi nem lesz ugyanaz. De baj-e ez? Pont azt akarom, hogy ne legyen már semmi ugyanaz… hiszen gyűlöltem már az ‘ugyanaz’-okat az életemben. (…) 

Mikor nyilvánosságra hoztam tervemet barátaim, ismerőseim, kollégáim körében, bizony keményen szembe kellett mennem az árral. kaptam hideget, meleget, biztatást, fura nézéseket. (…) De ezt választottam, és kitartok, ameddig bírom. Senki ne sajnáljon, én választottam. Hogy fogok-e nyavalyogni? Biztosan, mert tudom, mik a gyenge pontjaim, és tudom, mi az, amitől félek. De annál csak jobb lehet, mint ami volt. Talán megtanulom értékelni a dolgaimat, saját magamat, és elfogadni mindazt, amit kapok. Kívánom, hogy szép és biztonságos utam legyen, épségem, egészségem megmaradjon, és le tudjak tenni mindent, ami gátol a boldogságom kiteljesedésében. Ha gondoltok rám, akkor ne aggodalommal, mert az nem visz előre… csak pozitívan… és küldjetek erőt, hogy ne emésszen fel a magány szörnyű állóvize, mert bevallom, ettől tartok a legjobban.”