Luca azt mesélte, budapesti lányként a vitorlázás úgy csöppent be az életébe, hogy 13 évesen megnézte A Karib-tenger kalózai című filmet, és beleszeretett Jack Sparrow-ba, akit Johnny Depp alakított. A nyári szünetben jelentkezett egy vitorlástáborba, aztán később minden vakációnál újra és újra. Amikor pedig kinőtt a táborokból, csatlakozott egy 2 személyes, 18 lábas, azaz 5 és fél méteres katamarán csapatához mint legénység.
– Ebben a 2 fős csapatban volt a kapitány és én, aki az erő voltam. Ez persze furán hangzik az 55 kilómmal, de ez egy vegyes páros volt. De nagyon lelkes voltam, és ugye azt mondják, hogy a lelkes sokkal jobb, mint a jó, mert az hamar beletanul. Aztán elhatároztuk, hogy megcélozzuk az olimpiát. Ez azonban azt jelenti, hogy egy évben közel 200 napot kellett edzenünk, amit a magyar szezonban lehetetlen összehozni. Sokat jártunk külföldre edzeni, főleg Olaszországba.
– Hogyan lehetett ezt a privát életeddel összeegyeztetni, hiszen már egyetemre jártál, pszichológusnak készültél?
– Az alap- és a mesterképzés között kihagytam egy évet, amit kizárólag a vitorlázásnak szenteltem. Aztán sajnos rá kellett jönnünk, hogy ezt mi anyagilag nem bírjuk. Nehéz finanszírozni az utazásokat és az 5 milliós hajó karbantartását. A végén sajnos fel kellett adnunk ezt az álmunkat.
– De a vitorlázást azért nem hagytad abba.
– Nem, dehogy. Most egy nagyobb, 33 lábas, 10 méteres, 5 fős katamaránnal versenyzem, ahová viszont épp jól jön a kis súlyom. Bár egyre több csapat van a versenyeken, kevesen akarnak lányt felvenni maguk közé. Én viszont úgy látom, egy nő jót tesz a csapatnak, ahol rajtam kívül csak fiúk vannak. Én egy kicsit visszafogom őket a jelenlétemmel, de gondoskodom is róluk. Mindig viszek nekik kaját, szólok, hogy kenjék be magukat, figyelek rájuk.
– És az eredményeitek sem rosszak. Mik is ezek?
– A Kékszalagon, a Balaton legrangosabb versenyén két éve abszolút kategóriában harmadikok lettünk, tavaly pedig hatodikok, de a nők közül én lettem a leggyorsabb. Egyébként ezeken a „rohanó gépeken”, ahogy mi hívjuk ezeket a hajókat, nem nagyon vannak nők, mert kicsit veszélyesebbek.
– Ez mi jelent?
– Egyrészt nagyon gyorsak, ami azt jelenti, hogy a mi nagy hajónk a szélsebesség háromszorosával képes hasítani a vízen. Kisebb szélben akár 10–15 csomóval, ami nagyjából 20–30 km/órás sebességnek felel meg. De ilyenkor persze veszünk föl bukósisakot és gerincvédőt is, és tudunk „ügyesen” esni, de a hajó nagyon könnyen törik, ami nem olcsó mulatság.
– Mikor kezdődik a szezon, hogyan lehet ezt Budapestről menedzselni?
– Akkor kezdünk edzeni, amikor a víz 10 fokos lesz, ami nagyjából április eleje. Olyankor még csak hétvégére jövünk, de aztán a szezonban kinyúlnak a napok, és a Kékszalag is hétköznap van, ezért a nyáron leköltözünk a párommal, és itt vagyunk folyamatosan a Balatonon. Edzünk, és mi is oktatunk gyerekeket a katamaránsuliban.
– A párod is a csapatban van. Őt ott ismerted meg?
– Először még nem együtt versenyeztünk, ő azt a csapatot coacholta, edzette, ahol én is versenyeztem, így ismerkedtünk meg. A hajónk egy magáncégé, én hivatalosan is sportoló vagyok, van sportkönyvem, de fizetést nem kapok.
– A Nemzeti Regattára olyan csapatok, olyan városok is benevezhetnek, akik a Balatontól messzebb helyezkednek el, és igazából a vitorlázás távol áll tőlük. Szerinted ez jó ötlet?
– Sokan valamiféle úri passziónak tartják a vitorlázást. Szó se róla, néha nekem is eszembe jut, amikor például elszakad az egymillió forintos vitorlánk, hogy a világ másik felén mennyi gyerek éhezik. Ezen a versenyen viszont azok is benevezhetnek, akiknek nincs saját hajójuk, vagy még sohasem vitorláztak, hiszen kapnak hajót kapitánnyal és legénységgel. A verseny pedig velük is megszerettetheti ezt a sportot, úgy, mint ahogy engem is elvarázsolt budapesti lányként.
– Mi az, ami ennyire vonzó számodra a vitorlázásban?
– A széllel való száguldás, a szabadság érzése és persze a versenyzés öröme. Én egyébként akkor is sokat sportolok, ha épp nincs szezon. Nemcsak a bikinialak miatt, hanem azért, mert tudom, mit kell fejlesztenem magamon, hogy jobb legyek a versenyeken. Ráadásul sportpszichológus szeretnék lenni, hamarosan államvizsgázom, úgyhogy a kettő teljesen jól megfér egymással. Sőt.