Mindig a kreatív foglalkozások vonzottak? Mikor indult el nálad az alkotás?
Mindig is ez a vonal vonzott, szerencsére művésztagozatos osztályba járhattam a középiskolában. Eleinte a filmezés felé húzott a szívem, a családban is van ilyen érdekeltség, így ezután a MOME animáció szakán kezdtem, de aztán bejött a képbe a textil. Nem kerültem messze az animációtól, jelenlegi munkámban is a tárgyalkotás és a történetmesélés egyszerre van jelen – éppen ezt szeretem benne annyira: funkcionális, hétköznapi tárgyak rajtuk érdekes és kedves történetekkel.
Először filcpárnákat kezdtél készíteni, igaz?
Igen, eleinte valóban filcpárnákat készítettem, aztán fedeztem fel a kézi szitanyomás technikáját, így minden darab egyedi, mindegyik kicsit más. Belekóstoltam a digitális printbe is, azzal kísérleteztem, hogyan lehet a papír textúráját a textilre átvinni. Aztán többen jelezték, hogy szívesen hordanák is a mintáimat, nemcsak a párnájukon, de öltözködési kiegészítőn is, ekkor indult a vászontáska vonalam, majd a juharfa ékszereim. Folyamatosan kísérletezem a technikákkal, színekkel, mintákkal, újragondolok régebbi ötleteket, vagy vadiújakat szerzek, így az Evuska folyamatosan változik.
Nagyon érdekes, helyenként abszurd mintákkal dolgozol, honnan nyered az inspirációt?
Több helyről is inspirálódom: a mindennapok, a saját környezetem is ad ötleteket, de sokszor filmek, filmes hangulatok maradnak meg, és abból születnek a minták. Wes Anderson és Christopher Nolan filmjeit nagyon szeretem, az új őszi kollekcióm az űr témája körül forog majd – ehhez az Interstellar című film volt az alap. Sokszor a zene az inspiráció forrása, a rózsaszín virágos kaktuszomat egy filmzene ihlette.
Hogyan szeretsz dolgozni, hogyan zajlik a munkafolyamat?
Ebben a műhelyben születnek az ötletek és az alkotások is. Bár két lánnyal osztozom rajta, sokszor vagyok egyedül. Ez jól jön, mert szeretek belemerülni a munkába, szétteregetni a nagy asztalon a munkaeszközeimet, és csak arra fókuszálni akár egész napokon keresztül. Ha megragad a fejemben egy-egy téma, akkor sokáig tudok rajta agyalni, skiccelni, vázlatokat rajzolgatni nem szokásom, inkább belül érlelem az ötletet. Akár egy kávéval ücsörgök a türkiz lépcsőmön, akár mással foglalkozom, az ötlet parkolópályán van, aztán egyszer csak kijön, megcsinálom és kész.
A polcaidról egy csomó robot kukucskál rám. Honnan jött az ötlet, hogy textilből robotot készíts?
Még az Evuska megszületése előtt jött az ötlet, a Titanic Filmfesztivál befutó filmjének főszereplő figurája volt az első ilyen robotom. Azt gondoltam, izgalmas, hogy egy ennyire tisztán mechanikus, fém alakot puha anyagokból, gombokból gondolom újra. Több méretben készülnek: van egészen óriási, ami meg is tud állni a lábán, van közepes méretű, puha, kifejezetten gyermekek részére, és egy kisebb, kulcstartó figura. Meglepő módon fiatal, középkorú férfiak az elsődleges robot-fogyasztók!
Említetted, hogy a családban is megjelenik a filmes vonal, velük mennyire dolgozol együtt az Evuskában?
A férjem animációs és rövidfilmeket rendez, és tanít is a Metropolitan Egyetemen. Abszolút működik a közös gondolkodás, oda-vissza inspiráció: egy őzcsoportom feltűnt az ő egyik animációs filmjében, ő néha lejön a műhelybe, és segít szitázni, szereti csinálni. A robotok varrásában anyukám segít, a nővérem gyermekeivel pedig meg szoktam beszélni az ötleteimet, ők is kiváló inspirációk. Egyébként az Evuska név is tőlük ered: nővérem lánya kezdte el kisebb korában becézni a családtagokat – engem Évuskának szólított.
Új projekt, új kreatív terület van most a láthatáron?
Újra belekóstolok a filmes világba: Orbán Ági konyhafőnök főzős videóinak rendezésében segítek, és az animációimmal színesítem is ezeket. Izgalmas dolog, hogy hogyan tudunk egy főzős műsort új megvilágításban tálalni, új témákat, a főzéshez kissé lazábban kapcsolódó tevékenységeket is szeretnénk bemutatni.